1:1 Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, a kik Jákóbbal Égyiptomba menének; kiki az õ házanépével méne:
1:2 Rúben, Simeon, Lévi és Júda;
1:3 Izsakhár, Zebulon és Benjámin;
1:4 Dán és Nafthali, Gád és Áser.
1:5 Mindazok a lelkek pedig, a kik Jákób ágyékából származtak vala, hetvenen valának. József pedig Égyiptomban vala.
1:6 És meghala József és minden õ atyjafia és az az egész nemzedék.
1:7 Izráel fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodának és igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velök az ország.
1:8 Azonközben új király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem ismerte vala.
1:9 És monda az õ népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál.
1:10 Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék és az ne legyen, hogy ha háború támad, õ is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harczoljon és az országból kimenjen.
1:11 Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák õket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt.
1:12 De minél inkább sanyargatják vala õt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izráel fiaitól.
1:13 Pedig kegyetlenûl dolgoztaták az égyiptomiak az Izráel fiait.
1:14 És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal, melyeket kegyetlenûl dolgoztatnak vala velök.
1:15 És szóla Égyiptom királya a héber bábáknak, a kik közûl egyiknek Sifra, a másiknak Puá vala neve.
1:16 És monda: Mikoron héber asszonyok körûl bábálkodtok, nézzetek a szûlõszékre: ha fiú az, azt öljétek meg, ha pedig leány az, hadd éljen.
1:17 De a bábák félék az Istent és nem cselekedének úgy a mint Égyiptom királya parancsolta vala nékik, hanem életben hagyják vala a gyermekeket.
1:18 Hívatá annakokáért Égyiptom királya a bábákat és monda nékik: Miért míveltétek azt, hogy életben hagytátok a gyermekeket?
1:19 A bábák pedig mondának a Faraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az Égyiptombeliek: mert azok élet-erõsek; minekelõtte a bába hozzájok eljutna, már szûlnek.
1:20 Annakokáért jól tõn Isten a bábákkal, a nép pedig sokasodék és igen elhatalmazék.
1:21 És lõn, hogy mivel a bábák félék az Istent: megépíté az õ házukat.
1:22 Parancsola azért a Faraó minden õ népének, mondván: Minden fiút, a ki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben.
2:1 És elméne egy Lévi nemzetségébõl való férfiú és Lévi-leányt võn feleségûl.
2:2 És fogada méhében az asszony és fiat szûle; és látá, hogy szép az és rejtegeté három hónapig.
2:3 De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé.
2:4 Az õ nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele?
2:5 És aláméne a Faraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, szolgálóleányai pedig járkálnak vala a víz partján. És meglátá a ládácskát a sás között s elküldé az õ szolgálóleányát és kihozatá azt.
2:6 És kinyitá és látá a gyermeket; és ímé egy síró fiú. És könyörûle rajta és monda: A héberek gyermekei közûl való ez.
2:7 Az õ nénje pedig monda a Faraó leányának: Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közûl, hogy szoptassa néked a gyermeket?
2:8 És a Faraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és elhívá a gyermek anyját.
2:9 És monda néki a Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a te jutalmadat. És vevé az asszony a gyermeket és szoptatá azt.
2:10 És felnevekedék a gyermek, és vivé õt a Faraó leányához, és fia gyanánt lõn annak, és nevezé nevét Mózesnek, és mondá: Mert a vízbõl húztam ki õt.
2:11 Lõn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az õ atyjafiaihoz és látá az õ nehéz munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az õ atyjafiai közûl.
2:12 Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki sincs, agyonüté az Égyiptombelit és elrejté azt a homokba.
2:13 Másnap is kiméne és ímé két héber férfi veszekedik vala. És monda annak a ki bûnös vala: Miért vered a te atyádfiát?
2:14 Az pedig monda: Kicsoda tett téged fõ emberré és bíróvá mi rajtunk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az égyiptomit? Mózes pedig megfélemlék és monda: Bizony kitudódott a dolog.
2:15 A Faraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala: de elfuta Mózes a Faraó elõl és lakozék Midián földén; leûle pedig [egy] kútnál.
2:16 Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda menének és [vizet] húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait.
2:17 A pásztorok is oda menének és elûzék õket. Mózes pedig felkele és segítséggel lõn nékik és megitatá juhaikat.
2:18 Mikor atyjokhoz Réhuelhez menének, monda ez: Mi az oka, hogy ma ilyen hamar megjöttetek?
2:19 Õk pedig mondának: Egy égyiptombeli férfi oltalmaza minket a pásztorok ellen, annakfelette [vizet] is húzott nékünk, és megitatta a juhokat.
2:20 S monda leányainak: És hol van õ? miért hagytátok ott azt a férfit? hívjátok el, hogy egyék kenyeret.
2:21 És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az õ leányát, Czipporát.
2:22 És fiat szûle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön.
2:23 És lõn ama hosszú idõ alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
2:24 És meghallá Isten az õ fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségérõl.
2:25 És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
3:1 Mózes pedig õrzi vala az õ ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
3:2 És megjelenék néki az Úr angyala tûznek lángjában egy csipkebokor közepébõl, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3:3 S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
3:4 És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá õt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
3:5 És monda: Ne jõjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
3:6 És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az õ orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
3:7 Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az õ sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sõt ismerem szenvedéseit.
3:8 Le is szállok, hogy megszabadítsam õt az Égyiptombeliek kezébõl és felvigyem õt arról a földrõl, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
3:9 Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják õket az Égyiptombeliek:
3:10 Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
3:11 Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?
3:12 És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.
3:13 Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
3:14 És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
3:15 És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségrõl nemzetségre.
3:16 Menj el és gyûjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Égyiptomban.
3:17 És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre.
3:18 És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Égyiptom királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene megjelent nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak a mi Istenünknek.
3:19 Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erõhatalomra sem.
3:20 Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket.
3:21 És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek elõtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen.
3:22 Kérjen azért minden asszony az õ szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.
4:1 Felele Mózes és monda: De õk nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sõt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
4:2 Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S õ monda: Vesszõ.
4:3 Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lõn kígyóvá; és Mózes elfutamodék elõle.
4:4 Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszõvé lõn az õ kezében.
4:5 Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az õ atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
4:6 És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az õ keze poklos vala, olyan mint a hó.
4:7 És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebelébõl és ímé ismét olyanná lõn mint teste.
4:8 És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az elsõ jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
4:9 És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízbõl és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízbõl merítettél, vérré lesz a szárazon.
4:10 És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap elõttõl fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvû vagyok.
4:11 Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
4:12 Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
4:13 Õ pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
4:14 És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségbõl való Áron? Tudom, hogy õ ékesenszóló és ímé õ ki is jõ elõdbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az õ szívében.
4:15 Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az õ szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
4:16 És õ beszél majd helyetted a néphez és õ lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.
4:17 Ezt a vesszõt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.
4:18 És méne Mózes és visszatére az õ ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.
4:19 Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala.
4:20 És felvevé Mózes az õ feleségét és az õ fiait és felülteté õket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
4:21 És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó elõtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az õ szívét, és nem bocsátja el a népet.
4:22 Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsõszülött fiam az Izráel.
4:23 Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsõszülött fiadat.
4:24 És lõn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala õt ölni.
4:25 De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az õ fiának elõbõrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
4:26 És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körûlmetélkedésért.
4:27 Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá õt.
4:28 Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel õt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala.
4:29 És méne Mózes és Áron és egybegyûjték Izráel fiainak minden véneit.
4:30 És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei elõtt.
4:31 És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának.
5:1 Annakutána pedig elmenének Mózes és Áron és mondának a Faraónak: Ezt mondá az Úr, Izráelnek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nékem a pusztában.
5:2 A Faraó pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izráelt.
5:3 Õk pedig mondának: A héberek Istene megjelent nékünk; hadd mehessünk hát háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az Úrnak a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel.
5:4 Égyiptom királya pedig monda nékik: Mózes és Áron! miért vonjátok el a népet az õ munkáitól? menjetek dolgotokra.
5:5 Ezt is mondja vala a Faraó: Ímé a föld népe most sok, és ti elhagyatjátok velök az õ munkáikat.
5:6 Parancsolá azért a Faraó azon a napon a nép sarczoltatóinak és felvigyázóinak, mondván:
5:7 Ne adjatok többé polyvát a népnek a téglavetéshez mint ennekelõtte; hadd menjenek el õk magok és szedjenek magoknak polyvát.
5:8 De a tégla számát, mennyit ennekelõtte csináltak, vessétek ki rájok; azt le ne szállítsátok, mert restek õk és azért kiáltoznak, mondván: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek.
5:9 Nehezíttessék meg a szolgálat ezeken az embereken, hogy azzal legyen dolguk és ne hajtsanak hazug szóra.
5:10 Kimenének azért a nép sarczoltatói és felvigyázói és ezt mondák a népnek mondván: Ezt mondja a Faraó: Nem adok néktek polyvát.
5:11 Menjetek magatok, szedjetek magatoknak polyvát onnan, a hol találtok; mert semmi sem szállíttatik le szolgálatotokból.
5:12 És elszélede a nép egész Égyiptom földén, hogy tarlót szedjen polyva helyett.
5:13 A sarczoltatók pedig szorítják vala, mondván: Végezzétek el munkátokat, napjában a napi munkát, mint akkor, a mikor polyva volt.
5:14 És verettetének az Izráel fiai közül való felvigyázók, a kiket a Faraó sarczoltatói rendeltek vala föléjök, mondván: Miért nem végeztétek el a rátok vetett téglaszámot sem tegnap, sem ma úgy, mint ennekelõtte?
5:15 És elmenének az Izráel fiai közül való felvigyázók és kiáltának a Faraóhoz, mondván: Miért cselekszel így a te szolgáiddal?
5:16 Polyvát nem adnak a te szolgáidnak és azt mondják nékünk: Csináljatok téglát! És ímé a te szolgáid verettetnek, a te néped pedig vétkezik.
5:17 Az pedig monda: Restek vagytok, restek, azért mondjátok: Menjünk el, áldozzunk az Úrnak!
5:18 Most pedig menjetek, dolgozzatok, polyvát ugyan nem adnak néktek, de a rátok vetett tégla-számot be kell adnotok.
5:19 Akkor látják vala Izráel fiainak felvigyázói, hogy bajban vannak, mivel azt kell mondaniok: a tégla-számot le ne szállítsátok; napjában a napi munka meglegyen.
5:20 És mikor kijövének a Faraótól, szembe találkozának Mózessel és Áronnal.
5:21 S mondának nékik: Lásson meg titeket az Úr és ítéljen meg, kik rossz hírbe kevertetek minket a Faraó elõtt és az õ szolgái elõtt, fegyvert adván azok kezébe, hogy megöljenek minket.
5:22 És visszaméne Mózes az Úrhoz és monda: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel! Miért küldél engem ide?
5:23 Mert attól fogva, hogy bemenék a Faraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel; megszabadítani pedig nem szabadítád meg a te népedet.
6:1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell õket elbocsátani és hatalmas kéz miatt ûzi el õket az õ földérõl.
6:2 Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.
6:3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam elõttük ismeretes.
6:4 Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az õ tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.
6:5 Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják õket, megemlékeztem az én szövetségemrõl.
6:6 Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az õ szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntetõ ítéletek által.
6:7 És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.
6:8 És béviszlek titeket a földre, a mely felõl esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr.
6:9 Eképen szóla Mózes az Izráel fiaihoz; de nem hallgatának Mózesre, a kislelkûség és a kemény szolgálat miatt.
6:10 Az Úr pedig szóla Mózeshez mondván:
6:11 Eredj be, szólj a Faraónak, Égyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait az õ földérõl.
6:12 Mózes pedig szóla az Úr elõtt, mondván: Ímé Izráel fiai nem hallgatnak reám, hogy hallgatna hát reám a Faraó, holott én nehéz ajkú vagyok?
6:13 És szóla az Úr Mózeshez és Áronhoz és rendelé õket Izráel fiaihoz és a Faraóhoz, Égyiptom királyához, hogy hozzák ki az Izráel fiait Égyiptom földérõl.
6:14 Ezek atyáik házanépének fejei: Rúbennek, Izráel elsõszülöttének fiai: Khanókh, Pallu, Kheczrón és Karmi. Ezek a Rúben nemzetségei.
6:15 Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákin, Czohar és Saul, a kanaánbeli asszony fiai. Ezek a Simeon nemzetségei.
6:16 Ezek pedig a Lévi fiainak nevei az õ születésök szerint: Gersón, Kehát és Merári. Lévi életének esztendei pedig: száz harminczhét esztendõ.
6:17 Gersón fiai: Libni, Simhi, az õ nemzetségeik szerint.
6:18 Kehát fiai pedig: Amrám, Jiczhár, Khebrón és Huzziél. Kehát életének esztendei pedig: száz harminczhárom esztendõ.
6:19 Merári fiai pedig: Makhli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei az õ születésök szerint.
6:20 Amrám pedig feleségûl vevé magának Jókébedet, atyjának húgát s ez szûlé néki Áront és Mózest. Amrám életének esztendei pedig száz harminczhét esztendõ.
6:21 Jiczhár fiai pedig: Kórákh, Nefeg és Zikri.
6:22 Huzziél fiai pedig: Misáél, Elczáfán és Szithri.
6:23 Áron pedig feleségûl vevé magának Elisebát, Aminádáb leányát, Nakhsón húgát s ez szûlé néki Nádábot, Abíhut, Eleázárt és Ithámárt.
6:24 Kórákh fiai pedig: Asszir, Elkánáh és Abiászáf. Ezek a Kórákh nemzetségei.
6:25 Eleázár pedig az Áron fia, a Putiél leányai közûl võn magának feleséget s ez szûlé néki Fineást. Ezek a Léviták atyáinak fejei az õ nemzetségeik szerint.
6:26 Ez Áron és Mózes, a kiknek mondá az Úr: Hozzátok ki az Izráel fiait Égyiptom földérõl, az õ seregeik szerint.
6:27 Õk azok, a kik szóltak a Faraónak Égyiptom királyának, hogy kihozhassák az Izráel fiait Égyiptomból. Ez Mózes és Áron.
6:28 És lõn a mikor szóla az Úr Mózesnek Égyiptom földén.
6:29 Így szóla az Úr Mózesnek, mondván: Én vagyok az Úr: mondd el a Faraónak Égyiptom királyának mindazt, a mit én szólok néked.
6:30 Mózes pedig monda az Úr elõtt: Ímé én nehéz ajakú vagyok, hogy hallgatna reám a Faraó?
7:1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek téged a Faraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen.
7:2 Te mondj el mindent, a mit néked parancsolok; Áron pedig, a te atyádfia mondja meg a Faraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait az õ földérõl.
7:3 Én pedig megkeményítem a Faraó szívét és megsokasítom az én jeleimet és csudáimat Égyiptom földén.
7:4 És a Faraó nem hallgat reátok; akkor én kezemet Égyiptomra vetem és kihozom az én seregeimet, az én népemet, az Izráel fiait Égyiptom földérõl nagy büntetõ ítéletek által.
7:5 S megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, a mikor kinyujtándom kezemet Égyiptomra és kihozándom az Izráel fiait õ közülök.
7:6 És cselekedék Mózes és Áron, a mint parancsolta vala nékik az Úr; úgy cselekedének.
7:7 Mózes pedig nyolczvan esztendõs és Áron nyolczvanhárom esztendõs vala, a mikor a Faraóval beszéltek.
7:8 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak mondván:
7:9 Ha szól hozzátok a Faraó mondván: tegyetek csudát; akkor mondd Áronnak: Vedd a te vesszõdet és vesd a Faraó elé; kígyóvá lesz.
7:10 Beméne azért Mózes és Áron a Faraóhoz, és úgy cselekedének, a mint az Úr parancsolta vala; veté Áron az õ vesszejét a Faraó elé és az õ szolgái elé, és kígyóvá lõn.
7:11 És elõhívá a Faraó is a bölcseket és varázslókat, és azok is, Égyiptom írástudói, úgy cselekedének az õ titkos mesterségökkel.
7:12 Elveté ugyanis mindenik az õ vesszejét és kígyókká lõnek; de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejét.
7:13 És megkeményedék a Faraó szíve és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr.
7:14 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kemény a Faraó szíve, nem akarja a népet elbocsátani.
7:15 Eredj a Faraóhoz reggel; ímé õ kimegy a vízhez, és állj eleibe a folyóvíz partján, és a vesszõt, a mely kígyóvá változott vala, vedd kezedbe.
7:16 És mondd néki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem a pusztában; de ímé mindez ideig meg nem hallgattál.
7:17 Így szólt az Úr: Errõl tudod meg, hogy én vagyok az Úr: Ímé én megsujtom a vesszõvel, a mely kezemben van, a vizet, a mely a folyóban van, és vérré változik.
7:18 És a hal, a mely a folyóvízben van, meghal, a folyóvíz pedig megbüdösödik és irtózni fognak az Égyiptombeliek vizet inni a folyóból.
7:19 Monda azért az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd a te vesszõdet és nyujtsd ki kezedet Égyiptom vizeire; azoknak folyóvizeire, csatornáira, tavaira és minden vízfogóira, hogy vérré legyenek és vér legyen Égyiptom egész földén, mind a fa-, mind a kõedényekben.
7:20 Mózes és Áron pedig úgy cselekedének, a mint az Úr parancsolta vala. És felemelé a vesszõt és megsujtá a vizet, a mely a folyóban vala a Faraó elõtt és az õ szolgái elõtt, és mind vérré változék a víz, a mely a folyóban vala.
7:21 A hal pedig, a mely a folyóvízben vala, meghala, és megbüdösödék a folyóvíz, és nem ihatának az Égyiptombeliek a folyónak vizébõl; és vér vala az egész Égyiptom földén.
7:22 De úgy cselekedének Égyiptom írástudói is az õ varázslásukkal, és kemény maradt a Faraó szíve és nem hallgata reájok; a mint az Úr megmondotta vala.
7:23 És elfordula a Faraó és haza méne és ezen sem indula meg az õ szíve.
7:24 Az Égyiptombeliek pedig mindnyájan ássák vala a folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak; mert nem ihatják vala a folyó vizét.
7:25 És hét nap telék el, a mióta az Úr megsujtotta vala a folyóvizet.
8:1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
8:2 Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé én egész határodat békákkal verem meg.
8:3 És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemenczéidbe és sütõteknõidbe.
8:4 És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.
8:5 És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki kezedet a te vesszõddel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Égyiptom földére.
8:6 És kinyujtá kezét Áron Égyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék Égyiptom földét.
8:7 De az írástudók is úgy cselekedének az õ titkos mesterségökkel és felhozák a békákat Égyiptom földére.
8:8 És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemrõl a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.
8:9 Mózes pedig monda a Faraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a békák tõled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg.
8:10 Felele a [Faraó:] Holnapra. És monda [Mózes:] A mint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.
8:11 És eltávoznak a békák tõled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtõl; csak a folyóvízben maradnak meg.
8:12 És kiméne Mózes és Áron a Faraótól és kiálta Mózes az Úrhoz a békák felõl, a melyeket a Faraóra bocsátott vala.
8:13 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezõkrõl.
8:14 És rakásokba gyûjték azokat össze és a föld megbüszhödék.
8:15 S a mint látá a Faraó, hogy baja könnyebbûl, megkeményíté az õ szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr.
8:16 És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vesszõdet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén.
8:17 És aképen cselekedének. Áron kinyujtá kezét az õ vesszejével és megsujtá a föld porát, és tetvek lõnek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lõn egész Égyiptom földén.
8:18 És úgy cselekedének az írástudók is az õ varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elõ, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon.
8:19 És mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a Faraó szíve, és nem hallgata reájok; a mint mondotta vala az Úr.
8:20 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe; ímé kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
8:21 Mert ha el nem bocsátod az én népemet, ímé én bocsátok te reád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az Égyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, a melyen õk vannak.
8:22 De különválasztom azon a napon a Gósen földét, a melyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr ezen a földön.
8:23 És különbséget tészek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség.
8:24 És aképen cselekedék az Úr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a Faraó házára és az õ szolgái házára, és egész Égyiptom földén pusztává lõn a föld az ártalmas bogarak miatt.
8:25 És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Istenteknek ezen a földön.
8:26 Mózes pedig monda: Nincs rendén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak a mi Istenünknek, a mi utálatos az Égyiptombeliek elõtt: ímé, ha azt áldozzuk az õ szemeik elõtt, a mi az Égyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket?
8:27 Háromnapi járó földre megyünk a pusztába és úgy áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, a mint megmondja nékünk.
8:28 És monda a Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak Istenteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok érettem.
8:29 Mózes pedig monda: Ímé én kimegyek te tõled és imádkozom az Úrhoz és eltávoznak az ártalmas bogarak a Faraótól és az õ szolgáitól és az õ népétõl holnap; csak megint el ne ámítson a Faraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az Úrnak.
8:30 És kiméne Mózes a Faraótól és imádkozék az Úrhoz.
8:31 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék; s eltávozának az ártalmas bogarak a Faraótól, szolgáitól és népétõl; egy sem marada.
8:32 De a Faraó ezúttal is megkeményíté az õ szívét és nem bocsátá el a népet.
9:1 És monda az Úr Mózesnek: Menj a Faraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem:
9:2 Mert ha nem akarod elbocsátani és tovább is tartóztatod õket:
9:3 Ímé az Úr keze lészen a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál.
9:4 De különbséget tesz az Úr az Izráel barmai között és Égyiptom barmai között, és mindabból, a mi Izráel fiaié, egy sem vész el.
9:5 Idõt is hagya az Úr, mondván: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a földön.
9:6 Meg is cselekedé az Úr ezt a dolgot másodnapon, és elhulla Égyiptomnak minden barma, de az Izráel fiainak barma közül egy sem hullott el.
9:7 El is külde a Faraó, és ímé egy sem hullt vala el az Izráeliták barma közül: de a Faraó szíve kemény maradt, és nem bocsátá el a népet.
9:8 Az Úr pedig monda Mózesnek és Áronnak: Vegyétek tele markaitokat kemenczehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a Faraó szeme láttára.
9:9 Hogy porrá legyen Égyiptomnak egész földén, s emberen és barmon hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Égyiptomnak egész földén.
9:10 Vevének azért kemenczehamut és a Faraó elé állának, és Mózes az ég felé szórá azt; és lõn az emberen és barmon hólyagosan fakadó fekély.
9:11 És az írástudók nem állhatnak vala Mózes elõtt a fekély miatt; mert fekély vala az írástudókon s mind az Égyiptombelieken.
9:12 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr Mózesnek.
9:13 És monda az Úr Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe és mondd néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
9:14 Mert ezúttal minden csapásomat reá bocsátom a te szívedre, a te szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs én hozzám hasonló az egész földön.
9:15 Mert ha most kinyujtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földrõl.
9:16 Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
9:17 Ha tovább is feltartóztatod az én népemet és nem bocsátod el õket:
9:18 Ímé holnap ilyenkor igen nagy jégesõt bocsátok, a melyhez hasonló nem volt Égyiptomban az napságtól fogva hogy fundáltatott, mind ez ideig.
9:19 Most annakokáért küldj el, hajtasd be barmaidat és mindenedet, valamid a mezõn van; minden ember és barom, a mely a mezõn találtatik és házba nem hajtatik, - jégesõ szakad arra, és meghal.
9:20 A ki a Faraó szolgái közûl az Úr beszédétõl megfélemedék, szolgáit és barmait házakba futtatá.
9:21 A ki pedig nem törõdék az Úr beszédével, szolgáit és barmát a mezõn hagyá.
9:22 Az Úr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégesõ Égyiptom egész földén az emberre, baromra és a mezõ minden fûvére, Égyiptom földén.
9:23 Kinyujtá azért Mózes az õ vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesõt, és tûz szálla le a földre, és jégesõt bocsáta az Úr Égyiptom földére.
9:24 És lõn jégesõ, és a tûz egymást éré az igen nagy jégesõ közt, a melyhez hasonló nem volt az egész Égyiptom földén, mióta nép lakja.
9:25 És elveré a jégesõ egész Égyiptom földén mindazt, a mi a mezõn vala, embertõl baromig; a mezõ minden fûvét is elveré a jégesõ és a mezõ minden fáját is egybe rontá.
9:26 Csak a Gósen földén, hol Izráel fiai valának, nem volt jégesõ.
9:27 A Faraó pedig elkülde és hívatá Mózest és Áront, és monda nékik: Vétkeztem ezúttal; az Úr az igaz; én pedig és az én népem gonoszok vagyunk.
9:28 Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen elég a mennydörgés és jégesõ, és akkor elbocsátlak titeket és nem maradtok tovább.
9:29 Mózes pedig monda néki: Mihelyt kimegyek a városból, felemelem kezeimet az Úrhoz; megszûnnek a mennydörgések és nem lesz többé jégesõ, hogy megtudd, hogy az Úré a föld.
9:30 De tudom, hogy te és a te szolgáid még nem féltek az Úr Istentõl.
9:31 A len pedig és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós vala.
9:32 De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek.
9:33 És kiméne Mózes a Faraótól a városból és felemelé kezeit az Úrhoz, és megszûnének a mennydörgések s a jégesõ és esõ sem ömlik vala a földre.
9:34 Amint látá a Faraó, hogy megszûnék az esõ, meg a jégesõ és a mennydörgés, ismét vétkezék és megkeményíté szívét õ és az õ szolgái.
9:35 És kemény maradt a Faraó szíve, és nem bocsátá el az Izráel fiait, a mint megmondotta vala az Úr Mózes által.
10:1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz, mert én keményítettem meg az õ szívét és az õ szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttök.
10:2 És azért, hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, a mit Égyiptomban cselekedtem, és jeleimet, a melyeket rajtok tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
10:3 És beméne Mózes és Áron a Faraóhoz és mondának néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni én elõttem? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
10:4 Mert ha te nem akarod az én népemet elbocsátani, ímé én holnap sáskát hozok a te határodra.
10:5 És elborítja a földnek színét, úgy hogy nem lesz látható a föld, és megemészti a megmenekedett maradékot, a mi megmaradt néktek a jégesõ után, és megemészt minden fát, mely néktek sarjadzik a mezõn.
10:6 És betöltik a te házaidat, és minden szolgáidnak házát és minden Égyiptombelinek házát, a mit nem láttak a te atyáid, sem a te atyáid atyjai, a mióta e földön vannak mind e mai napig. És megfordula s kiméne a Faraó elõl.
10:7 A Faraó szolgái pedig mondának õnéki: Meddig lesz még ez mi nékünk romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak az õ Istenöknek. Még sem veszed-é eszedbe, hogy elvész Égyiptom?
10:8 És visszahozák Mózest és Áront a Faraóhoz s monda ez nékik: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak a ti Istenteknek. Kik s kik azok, a kik elmennek?
10:9 Mózes pedig monda: A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az Úrnak innepet kell szentelnünk.
10:10 Monda azért nékik: Úgy legyen veletek az Úr, a mint elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.
10:11 Nem úgy! menjetek el ti férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt kívántátok. És elûzék õket a Faraó színe elõl.
10:12 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Égyiptom földére a sáskáért, hogy jõjjön fel Égyiptom földére és emészsze meg a földnek minden fûvét; mindazt a mit a jégesõ meghagyott.
10:13 Kinyujtá azért Mózes az õ vesszejét Égyiptom földére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel lõn, a keleti szél felhozá a sáskát.
10:14 És feljöve a sáska egész Égyiptom földére s nagy sokasággal szálla le Égyiptom egész határára. Annak elõtte sem volt olyan sáska s ezután sem lesz olyan.
10:15 És elborítá az egész föld színét, és a föld elsötétedék, és megemészté a földnek minden fûvét és a fának minden gyümölcsét, a mit a jégesõ meghagyott vala, és semmi zöld sem marada a fán, sem a mezõnek fûvén egész Égyiptom földén.
10:16 Akkor a Faraó siete hívatni Mózest és Áront és monda: Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.
10:17 Most annakokáért bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet és imádkozzatok az Úrhoz a ti Istentekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa el én tõlem.
10:18 És kiméne a Faraó elõl és imádkozék az Úrhoz.
10:19 És fordíta az Úr igen erõs nyugoti szelet, és felkapá a sáskát és veté azokat a veres tengerbe; egy sáska sem marada egész Égyiptom határán.
10:20 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.
10:21 És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség.
10:22 És kinyujtá Mózes az õ kezét az ég felé, és lõn sûrû setétség egész Égyiptom földén három napig.
10:23 Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az õ helyébõl három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az õ lakhelyében.
10:24 Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek.
10:25 Mózes pedig monda: Sõt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égõ-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.
10:26 És velünk jõnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk.
10:27 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará õket elbocsátani.
10:28 És monda néki a Faraó: Menj el elõlem; vigyázz magadra, hogy többé az én orczámat ne lásd; mert a mely napon az én orczámat látod, meghalsz.
10:29 Mózes pedig monda: Helyesen szólál. Nem látom többé a te orczádat.
11:1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Még egy csapást hozok a Faraóra és Égyiptomra; azután elbocsát titeket innen; a mikor mindenestõl elbocsát, ûzve hajt el titeket innen.
11:2 Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjenek a férfi az õ férfitársától, az asszony pedig az õ asszonytársától ezüst edényeket és arany edényeket.
11:3 Az Úr pedig kedvessé tevé a népet az Égyiptombeliek elõtt. A férfiú Mózes is igen nagy vala Égyiptom földén a Faraó szolgái elõtt és a nép elõtt.
11:4 És monda Mózes: Ezt mondja az Úr: Éjfél körûl kimegyek Égyiptomba.
11:5 És meghal Égyiptom földén minden elsõszülött, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi székében ûl, a szolgálónak elsõ szülöttéig, a ki malmot hajt; a baromnak is minden elsõ fajzása.
11:6 És nagy jajgatás lesz egész Égyiptom földén, a melyhez hasonló nem volt és hasonló nem lesz többé.
11:7 De Izráel fiai közûl az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertõl kezdve a baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tett az Úr Égyiptom között és Izráel között.
11:8 És mindezek a te szolgáid lejönnek hozzám és leborulnak elõttem, mondván: Eredj ki te és mind a nép, a mely téged követ, és csak azután megyek el. És nagy haraggal méne ki a Faraó elõl.
11:9 Az Úr pedig monda Mózesnek: Azért nem hallgat reátok a Faraó, hogy az én csudáim sokasodjanak meg Égyiptom földén.
11:10 Mózes pedig és Áron mindezeket a csudákat megtevék a Faraó elõtt; de az Úr megkeményíté a Faraó szívét. És nem bocsátá el Izráel fiait az õ földérõl.
12:1 Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
12:2 Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; elsõ legyen ez néktek az esztendõ hónapjai között.
12:3 Szóljatok Izráel egész gyûlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
12:4 Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
12:5 A bárány ép, hím, egy esztendõs legyen; a juhok közûl vagy a kecskék közûl vegyétek.
12:6 És legyen nálatok õrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
12:7 És vegyenek a vérbõl, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
12:8 A húst pedig egyék meg azon éjjel, tûzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserû fûvekkel egyék meg azt.
12:9 Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben fõtten, hanem tûzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
12:10 És ne hagyjatok belõle reggelre, vagy a mi megmarad belõle reggelre, tûzzel égessétek meg.
12:11 És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12:12 Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsõszülöttet Égyiptom földén, az embertõl kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
12:13 És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
12:14 És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségrõl nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
12:15 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az elsõ napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az elsõ naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelbõl.
12:16 Az elsõ napon pedig szent gyûléstek legyen és a hetedik napon is szent gyûléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
12:17 Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földérõl; tartsátok meg hát e napot nemzetségrõl nemzetségre, örök rendtartás szerint.
12:18 Az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
12:19 Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetébõl, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
12:20 Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
12:21 Elõhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.
12:22 És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérbõl, a mely az edényben van; ti közûletek pedig senki se menjen ki az õ házának ajtaján reggelig.
12:23 Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
12:24 Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.
12:25 És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
12:26 Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
12:27 Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
12:28 És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.
12:29 Lõn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsõszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi székiben ûl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsõszülöttéig és a baromnak is minden elsõ fajzását.
12:30 És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az õ szolgái és egész Égyiptom, és lõn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.
12:31 És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közûl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.
12:32 Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.
12:33 És az Égyiptombeliek erõsen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert [azt] mondják vala: mindnyájan meghalunk.
12:34 És a nép az õ tésztáját, minekelõtte megkelt volna, sütõteknõivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.
12:35 Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektõl ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
12:36 Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek elõtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.
12:37 És elindulának Izráel fiai Rameszeszbõl Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
12:38 Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
12:39 És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiûzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak.
12:40 Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendõ vala.
12:41 És lõn a négyszáz harmincz esztendõ végén, lõn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földérõl.
12:42 Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta õket Égyiptom földérõl; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai elõtt nemzetségrõl nemzetségre.
12:43 És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.
12:44 Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körûlmetélted.
12:45 A zsellér és a béres ne egyék abból.
12:46 Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.
12:47 Izráel egész gyülekezete készítse azt.
12:48 És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körûl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körûlmetéletlen se egyék abból.
12:49 Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
12:50 És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének.
12:51 Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földérõl, az õ seregeik szerint.
13:1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
13:2 Nékem szentelj minden elsõszülöttet, valami megnyitja az õ anyjának méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár barom, enyim legyen az.
13:3 És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Égyiptomból, a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; azért ne egyetek kovászost.
13:4 Ma mentek ki, az Abib hónapban.
13:5 És ha majd bevisz téged az Úr a Kananeusok, meg Khittheusok, meg Emoreusok, meg Khivveusok és Jebuzeusok földére, melyrõl megesküdött a ti atyáitoknak, hogy néked adja azt a téjjel és mézzel folyó földet: akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást.
13:6 Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig innepet ülj az Úrnak.
13:7 Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban.
13:8 És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez a miatt van, a mit az Úr cselekedett velem, mikor kijövék Égyiptomból.
13:9 És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid elõtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Égyiptomból.
13:10 Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendõrõl esztendõre.
13:11 Ha pedig beviénd téged az Úr a Kananeusok földére, a miképen megesküdött néked és a te atyáidnak, és azt néked adándja:
13:12 Az Úrnak ajánld fel akkor mindazt, a mi az õ anyjának méhét megnyitja, a baromnak is, a mi néked lesz, minden méhnyitó fajzását; a hímek az Úré.
13:13 De a szamárnak minden elsõ fajzását báránynyal váltsd meg; ha pedig meg nem váltod, szegd meg a nyakát. Az embernek is minden elsõszülöttét megváltsd a te fiaid közül.
13:14 És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a szolgálatnak házából.
13:15 És lõn, mikor a Faraó megátalkodottan vonakodék minket elbocsátani: megöle az Úr minden elsõszülöttet Égyiptom földén, az ember elsõszülöttétõl a barom elsõ fajzásáig; azért áldozok én az Úrnak minden hímet, mely anyja méhét megnyitja, és megváltom az én fiaimnak minden elsõszülöttét.
13:16 Legyen azért jel gyanánt a te kezeden és homlok-kötõ gyanánt a te szemeid elõtt, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból.
13:17 És lõn, a mikor elbocsátá a Faraó a népet, nem vivé õket Isten a Filiszteusok földje felé, noha közel vala az; mert monda az Isten: Netalán mást gondol a nép, ha harczot lát, és visszatér Égyiptomba.
13:18 Kerülõ úton vezeté azért Isten a népet, a veres tenger pusztájának útján; és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földérõl.
13:19 És Mózes elvivé magával a József tetemeit is, mert megesketvén megeskette vala Izráel fiait, mondván: Meglátogatván meglátogat titeket az Isten, akkor az én tetemeimet felvigyétek innen magatokkal.
13:20 És elindulának Szukhótból és táborba szállának Ethámban, a puszta szélén.
13:21 Az Úr pedig megy vala elõttök nappal felhõoszlopban, hogy vezérelje õket az úton, éjjel pedig tûzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek.
13:22 Nem távozott el a felhõoszlop nappal, sem a tûzoszlop éjjel a nép elõl.
14:1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
14:2 Szólj az Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi- Hahiróth elõtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Czefón elõtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett.
14:3 Majd azt gondolja a Faraó az Izráel fiai felõl: Eltévelyedtek ezek e földön; körülfogta õket a puszta.
14:4 Én pedig megkeményítem a Faraó szívét, és ûzõbe veszi õket, hogy megdicsõíttessem a Faraó által és minden õ serege által és megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedének.
14:5 És hírül vivék az égyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a Faraónak és az õ szolgáinak szíve a nép iránt és mondának: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból!
14:6 Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az õ népét.
14:7 És võn hatszáz válogatott szekeret és Égyiptom minden egyéb szekerét és hárman-hárman valának mindeniken.
14:8 És megkeményíté az Úr a Faraónak, az égyiptomi királynak szivét, hogy ûzõbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal.
14:9 És az Égyiptombeliek utánok nyomulának és elérék õket a tenger mellett, a hol táboroznak vala, a Faraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Czefón elõtt.
14:10 A mint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.
14:11 És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Égyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál minket Égyiptomból?
14:12 Nem ez volt-é a szó, a mit szóltunk vala hozzád Égyiptomban, mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg.
14:13 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.
14:14 Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.
14:15 És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.
14:16 Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.
14:17 Én pedig ímé megkeményítem az Égyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánok, és megdicsõíttetem a Faraó által és az õ egész serege által, szekerei és lovasai által.
14:18 És megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd megdicsõíttetem a Faraó által, az õ szekerei és lovasai által.
14:19 Elindula azért az Istennek Angyala, a ki jár vala az Izráel tábora elõtt, és méne mögéjök; a felhõoszlop is elindula elõlök s mögéjök álla.
14:20 És oda méne az Égyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így lõn a felhõ és a setétség: az éjszakát pedig megvilágosítja vala. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.
14:21 És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erõs keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.
14:22 És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kõfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felõl.
14:23 Az Égyiptombeliek pedig utánok nyomulának és bemenének a Faraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe.
14:24 És lõn hajnalkor, rátekinte az Úr az Égyiptombeliek táborára a tûz- és felhõ-oszlopból és megzavará az Égyiptombeliek táborát.
14:25 És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És mondának az Égyiptombeliek: Fussunk az Izráel elõl, mert az Úr hadakozik érettök Égyiptom ellen.
14:26 És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az Égyiptombeliekre, az õ szekereikre s lovasaikra.
14:27 És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az õ elébbi állapotjára; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe.
14:28 Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közülök.
14:29 De Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kõfal gyanánt valának nékik jobb- és balkezök felõl.
14:30 És megszabadítá az Úr azon a napon Izráelt az Égyiptombeliek kezébõl; és látá Izráel a megholt Égyiptombelieket a tenger partján.
14:31 És látá Izráel azt a nagy dolgot, a melyet cselekedék az Úr Égyiptomban: félé azért a nép az Urat és hívének az Úrnak és Mózesnek, az õ szolgájának.
15:1 Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával tengerbe vetett.
15:2 Erõsségem az Úr és énekem, szabadítómmá lõn nekem; ez az én Istenem, õt dicsérem, atyámnak Istene, õt magasztalom.
15:3 Vitéz harczos az Úr; az õ neve Jehova.
15:4 A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe.
15:5 Elborították õket a hullámok, kõ módjára merültek a mélységbe.
15:6 Jobbod, Uram, erõ által dicsõül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.
15:7 Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az õket mint tarlót.
15:8 Orrod lehelletétõl feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében.
15:9 Az ellenség monda: Ûzöm, utólérem õket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja õket karom.
15:10 Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be õket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.
15:11 Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicsõ, félelemmel dícsérendõ és csudatévõ?
15:12 Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé õket a föld.
15:13 Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.
15:14 Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el.
15:15 Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.
15:16 Félelem és aggodalom lepi meg õket; karod hatalmától elnémulnak mint a kõ, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
15:17 Beviszed s megtelepíted õket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyûl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe.
15:18 Az Úr uralkodik mind örökkön örökké.
15:19 Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr visszafordítá reájok a tenger vizét; Izráel fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén.
15:20 Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot võn kezébe, és kimenének utánna mind az asszonyok dobokkal és tánczolva.
15:21 És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával tengerbe vetett.
15:22 Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertõl, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet.
15:23 És eljutának Márába, de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserû vala. Azért is nevezék nevét Márának.
15:24 És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?
15:25 Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata néki az Úr egy fát és beveté azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada néki rendtartást és törvényt és ott megkísérté.
15:26 És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hûségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az õ szemei elõtt és figyelmezel az õ parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.
15:27 És jutának Élimbe, és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.
16:1 És elindulának Élimbõl és érkezék Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájába, mely Élim között és Sinai között van, a második hónapnak tizenötödik napján, Égyiptom földérõl való kijövetelök után.
16:2 És zúgolódék Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában.
16:3 S mondának nékik Izráel fiai: Bár megholtunk volna az Úr keze által Égyiptom földén, a mikor a húsos fazék mellett ülünk vala, a mikor jól lakhatunk vala kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg.
16:4 És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esõképen bocsátok néktek kenyeret az égbõl; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem?
16:5 A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy mikor elkészítik a mit bevisznek, az kétannyi lesz, mint a mennyit naponként szedegettek.
16:6 És monda Mózes és Áron Izráel minden fiainak: Estve megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Égyiptom földérõl;
16:7 Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsõségét; mert meghallotta a ti zúgolódástokat az Úr ellen. De mik vagyunk mi, hogy mi ellenünk zúgolódtok?
16:8 És monda Mózes: Estve húst ád az Úr ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jól lakjatok; mert hallotta az Úr a ti zúgolódástokat, melylyel ellene zúgolódtatok. De mik vagyunk mi? Nem mi ellenünk van a ti zúgolódástok, hanem az Úr ellen.
16:9 Áronnak pedig monda Mózes: Mondd meg az Izráel fiai egész gyülekezetének: Járuljatok az Úr elé; mert meghallotta a ti zúgolódástokat.
16:10 És lõn, mikor beszéle Áron az Izráel fiai egész gyülekezetének, a puszta felé fordulának, és ímé az Úr dicsõsége megjelenék a felhõben.
16:11 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
16:12 Hallottam az Izráel fiainak zúgolódását, szólj nékik mondván: Estennen húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr a ti Istentek.
16:13 És lõn, hogy estve fürjek jövének fel és ellepék a tábort, reggel pedig harmatszállás lõn a tábor körûl.
16:14 Mikor pedig a harmatszállás megszûnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.
16:15 A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül.
16:16 Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, a kik az õ sátorában vannak.
16:17 És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet.
16:18 Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala.
16:19 Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre.
16:20 De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok.
16:21 Szedék pedig azt reggelenként, kiki a mennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala.
16:22 A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek.
16:23 Õ pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; a mit sütni akartok, süssétek meg, és a mit fõzni akartok, fõzzétek meg; a mi pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.
16:24 És eltevék azt reggelre, a szerint a mint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne.
16:25 És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezõn.
16:26 Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz.
16:27 És lõn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának.
16:28 És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet?
16:29 Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád õ néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az õ helyébõl a hetedik napon.
16:30 És nyugoszik vala a nép a hetedik napon.
16:31 Az Izráel háza pedig Mánnak nevezé azt; olyan vala az mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé.
16:32 És monda Mózes: Ezt parancsolja az Úr: Egy teljes ómernyit tartsatok meg abból maradékaitok számára, hogy lássák a kenyeret, a mellyel éltettelek titeket a pusztában, mikor kihoztalak titeket Égyiptom földérõl.
16:33 Áronnak pedig monda Mózes: Végy egy edényt és tégy bele egy teljes ómer Mánt és tedd azt az Úr eleibe, hogy megtartassék maradékaitok számára.
16:34 A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, eltevé azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megtartassék.
16:35 Az Izráel fiai pedig negyven esztendõn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mind addig, míg a Kanaán földének határához jutának.
16:36 Az ómer pedig az éfának tizedrésze.
17:1 És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr rendeléséhez képest az õ útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.
17:2 Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?
17:3 És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?
17:4 Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet.
17:5 És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép elõtt és végy magad mellé Izráel vénei közûl; pálczádat is, melylyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el.
17:6 Ímé én oda állok te elõdbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jõ ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.
17:7 És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van- é az Úr vagy nincsen?
17:8 Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben.
17:9 És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája kezemben lesz.
17:10 És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.
17:11 És lõn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel gyõz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek gyõz vala.
17:12 Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék, hogy arra ûljön; Áron pedig és Húr tartják vala az õ kezeit, egy felõl az egyik, más felõl a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig.
17:13 Józsué pedig leveré Amáleket és az õ népét fegyver élivel.
17:14 És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestõl eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól.
17:15 És építe Mózes oltárt és nevezé nevét Jehova-Niszszi-nek.
17:16 És monda: Megesküdött az Úr, hogy harcza lesz az Úrnak Amálek ellen nemzetségrõl nemzetségre.
18:1 És meghallá Jethró, Midián papja, Mózes ipa, mindazt a mit Isten Mózessel és Izráellel az õ népével cselekedett vala, hogy kihozta az Úr Izráelt Égyiptomból.
18:2 És felvevé Jethró, a Mózes ipa Czipporát, a Mózes feleségét - miután haza bocsátotta õt -
18:3 És az õ két fiát is, a kik közûl az egyiknek neve Gersom, mert azt mondotta vala: Bujdosó valék az idegen földön;
18:4 A másiknak neve pedig Eliézer; mert: Az én atyám Istene segítségül volt nékem és megszabadított engem a Faraó fegyverétõl.
18:5 Eljuta tehát Jethró, a Mózes ipa, az õ fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, a hol õ táborozott vala az Isten hegye mellett.
18:6 És megizené Mózesnek: Én Jethró a te ipad megyek te hozzád a te feleségeddel és az õ két fia is õ vele.
18:7 Kiméne azért Mózes az õ ipa eleibe és meghajtá magát és megcsókolá õt; és megkérdék egymást állapotuk felõl és bemenének a sátorba.
18:8 És elbeszélé Mózes az õ ipának mind azt, a mit az Úr a Faraóval és az Égyiptombeliekkel cselekedett vala Izráelért; mindazt a sok bajt, a melyek útközben érték vala õket, és [mimódon] szabadította meg õket az Úr.
18:9 És örvendeze Jethró mindazon a jón, a mit az Úr az Izráellel cselekedett vala, hogy megszabadítá õt az Égyiptombeliek kezébõl.
18:10 És monda Jethró: Áldott legyen az Úr, a ki megszabadított titeket az Égyiptombeliek kezébõl és a Faraó kezébõl; a ki megszabadította a népet az Égyiptombeliek keze alól.
18:11 Most tudom már, hogy nagyobb az Úr minden istennél; mert az [lett vesztökre], a mivel ellenök vétkeztek.
18:12 És Jethró, a Mózes ipa égõáldozattal és véresáldozattal áldozék az Istennek; Áron pedig és Izráel minden vénei jövének, hogy kenyeret egyenek a Mózes ipával Isten elõtt.
18:13 És lõn másod napon, leûle Mózes törvényt tenni a népnek; a nép pedig áll vala Mózes elõtt reggeltõl estig.
18:14 S a mikor látja vala Mózes ipa mind azt, a mit õ a néppel cselekedék, monda: Mi dolog az, a mit te a néppel cselekszel; miért ûlsz te egymagad, mind az egész nép pedig elõtted áll reggeltõl estig?
18:15 És monda Mózes az õ ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám;
18:16 Ha ügyök-bajok van, én hozzám jõnek és törvényt teszek az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és törvényeit.
18:17 Mózes ipa pedig monda néki: Nem jó az, a mit te cselekszel.
18:18 Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, a mely veled van; mert erõd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad.
18:19 Most [azért] hallgass az én szavamra, tanácsot adok néked és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten elõtt, és te vidd az ügyeket Isten eleibe.
18:20 És tanítsd õket a rendeletekre és törvényekre és add tudtokra az útat, a melyen járniok kell és a tenni valót, a melyet tenniök kell.
18:21 És szemelj ki magad az egész nép közûl derék, istenfélõ férfiakat, igazságos férfiakat, a kik gyûlölik a haszonlesést és tedd közöttük elõljárókká, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.
18:22 Ezek tegyenek ítéletet a népnek minden idõben, úgy hogy minden nagyobb ügyet te elõdbe hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig õk ítéljenek; így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák.
18:23 Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja néked: megállhatsz és az egész nép is helyére jut békességben.
18:24 És hallgata Mózes az õ ipa szavára és mindazt megtevé, a mit mondott vala.
18:25 És választa Mózes az egész Izráelbõl derék férfiakat és a nép fejeivé tevé õket, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké.
18:26 És ítélik vala a népet minden idõben; a nehéz dolgokat Mózes elé viszik vala, minden kisebb dologban pedig õk ítélnek vala.
18:27 És elbocsátá Mózes az õ ipát, és ez elméne hazájába.
19:1 A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földérõl, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
19:2 Refidimbõl elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
19:3 Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyrõl, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
19:4 Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
19:5 Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
19:6 És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
19:7 Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
19:8 És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
19:9 És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhõ homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
19:10 Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg õket ma, meg holnap és hogy mossák ki az õ ruháikat;
19:11 És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
19:12 És vess határt a népnek köröskörûl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
19:13 Ne érintse azt kéz, hanem kõvel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
19:14 Leszálla azért Mózes a hegyrõl a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az õ ruháikat.
19:15 És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
19:16 És lõn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sûrû felhõ lõn a hegyen és igen erõs kürtzengés; és megrémûle mind az egész táborbeli nép.
19:17 És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.
19:18 Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tûzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
19:19 És a kürt szava mindinkább erõsödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
19:20 Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
19:21 És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön elõre az Urat látni, mert közûlök sokan elhullanak.
19:22 És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
19:23 Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te [magad] intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körûl, és szenteld meg azt.
19:24 De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jõjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek elõre, hogy feljõjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
19:25 Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.
20:1 És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
20:2 Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földérõl, a szolgálat házából.
20:3 Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.
20:4 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
20:5 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltõn- szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyûlölnek.
20:6 De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
20:7 Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi.
20:8 Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
20:9 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
20:10 De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van;
20:11 Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
20:12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
20:13 Ne ölj.
20:14 Ne paráználkodjál.
20:15 Ne lopj.
20:16 Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
20:17 Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
20:18 Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.
20:19 És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.
20:20 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az õ félelme legyen elõttetek, hogy ne vétkezzetek.
20:21 Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhõhöz, melyben az Isten vala.
20:22 És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égbõl beszéltem veletek.
20:23 Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.
20:24 Földbõl csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égõ- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemrõl megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.
20:25 Ha pedig kövekbõl csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott [kõ]bõl: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertõztetted azt.
20:26 Lépcsõkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon.
21:1 Ezek pedig azok a rendeletek, a melyeket eleikbe kell terjesztened:
21:2 Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a hetedikben pedig szabaduljon fel ingyen.
21:3 Ha egyedûl jött, egyedûl menjen el; ha feleséges ember, menjen el vele a felesége is.
21:4 Ha az õ ura adott néki feleséget, és [ez] fiakat vagy leányokat szûlt néki: az asszony, gyermekeivel együtt legyen az õ uráé; õ pedig egyedûl menjen el.
21:5 De ha a szolga azt mondaná: Szeretem az én uramat, az én feleségemet és fiaimat, nem akarok felszabadulni:
21:6 Akkor vigye õt az õ ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélhez, és az õ ura fúrja által az õ fülét árral; és szolgálja õt mindörökké.
21:7 És ha valaki az õ leányát szolgálóul adja el, ne úgy menjen el, mint a szolgák mennek.
21:8 Ha nem tetszik az õ urának, hogy eljegyezze õt magának, akkor váltassa ki; arra, hogy idegen népnek eladja, nincs hatalma, mivel hûtelen volt hozzá.
21:9 Ha pedig a fiának jegyzi el õt: a leányok törvénye szerint cselekedjék vele.
21:10 Ha mást vesz magának: [ennek] ételét, ruházatát és házasságbeli igazát alább ne szállítsa.
21:11 Ha ezt a hármat nem cselekszi vele: akkor menjen az el ingyen, fizetés nélkûl.
21:12 A ki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon.
21:13 De ha nem leselkedett, hanem Isten ejtette kezébe: úgy helyet rendelek néked, a hova meneküljön.
21:14 Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvúl megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra.
21:15 A ki megveri az õ atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
21:16 A ki embert lop, és eladja azt, vagy kezében kapják, halállal lakoljon.
21:17 A ki szidalmazza az õ atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
21:18 És ha férfiak összevesznek, és megüti valaki az õ felebarátját kõvel vagy öklével, és nem hal meg, hanem ágyba esik:
21:19 Ha felkél, és mankóján kinn jár: ne legyen büntetve az, a ki megütötte; csupán fekvéséért fizessen és gyógyíttassa meg.
21:20 Ha pedig valaki úgy üti meg szolgáját vagy szolgálóját bottal, hogy az meghal keze alatt, büntettessék meg.
21:21 De ha egy vagy két nap életben marad, ne büntettessék meg, mert pénze [ára] az.
21:22 Ha férfiak veszekednek és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy idõ elõtt szûl, de [egyéb] veszedelem nem történik: bírságot fizessen a szerint, a mint az asszony férje azt reá kiveti, de bírák elõtt fizessen.
21:23 De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj.
21:24 Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért;
21:25 Égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.
21:26 Ha valaki az õ szolgájának szemét, vagy szolgálójának szemét úgy üti meg, hogy elpusztul, bocsássa azt szabadon az õ szeméért.
21:27 Ha pedig szolgájának fogát, vagy szolgálójának fogát üti ki, bocsássa azt szabadon az õ fogáért.
21:28 Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör, úgy hogy meghal: kõvel köveztessék meg az ökör, és húsát meg ne egyék; de az ökörnek ura ártatlan.
21:29 De ha az ökör azelõtt is öklelõs volt, és annak urát megintették, és még sem õrizte azt, és férfit vagy asszonyt ölt meg: az ökör köveztessék meg, és az ura is halállal lakoljon.
21:30 Ha pénzváltságot vetnek reá, fizessen lelke váltságáért annyit, a mennyit reá kivetnek.
21:31 Akár fiút ökleljen meg, akár leányt ökleljen meg: e szerint a rendelet szerint kell cselekedni.
21:32 Ha szolgát öklel meg az ökör vagy szolgálót: adassék azok urának harmincz ezüst siklus, az ökör pedig köveztessék meg.
21:33 Ha pedig valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás, és nem fedi azt be, és ökör vagy szamár esik bele:
21:34 A verem ura fizessen; pénzül térítse meg azok urának, a hulla pedig legyen az övé.
21:35 És ha valakinek ökre megdöfi az õ felebarátja ökrét, úgy hogy az elpusztul: adják el az eleven ökröt, és az árát osszák meg, és a hullát is osszák el.
21:36 Vagy ha tudták, hogy az ökör már azelõtt öklelõs volt, és nem õrizte azt annak ura: fizessen ökröt az ökörért, a hulla pedig az övé legyen.
22:1 Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért.
22:2 Ha ház-fölverésen kapják a tolvajt, és [úgy] megverik, hogy meghal, nincs vérbûn miatta.
22:3 Ha reá sütött a nap, vérbûn van miatta: fizessen; ha nincs néki: adassék el tolvajságáért.
22:4 Ha elevenen kapják kezében a lopott jószágot, akár ökör, akár szamár, akár juh: két annyit fizessen érette.
22:5 Ha valaki mezõt vagy szõlõt étet le, úgy hogy barmát elereszti, és az a más mezején legel: mezejének javából és szõlõjének javából fizesse meg a kárt.
22:6 Ha tûz támad, és tövisbe kap, és megég az asztag, vagy a lábon álló gabona, vagy a mezõ: fizesse meg a kárt, a ki a tüzet gyujtotta.
22:7 Ha valaki pénzt vagy edényeket ád felebarátjának megõrzés végett, és ellopják annak a férfiúnak házából: ha megtalálják a tolvajt, fizessen kétannyit.
22:8 Ha nem találják meg a tolvajt, a ház urát vigyék a bírák eleibe: hogy nem nyújtotta-é ki kezét az õ felebarátja vagyonára.
22:9 Akármi bûn dolgában, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, akármi elveszett jószág az, a mirõl azt mondja: ez az; mindkettõjük ügye a bírák eleibe menjen, és a kit a bírák bûnösnek mondanak, fizessen két annyit az õ felebarátjának.
22:10 Ha valaki szamarat, vagy ökröt, vagy bárányt, vagy akármiféle barmot ád az õ felebarátja gondviselése alá, és az elhull, vagy megsérül, vagy elhajtatik, úgy hogy senki sem látta:
22:11 Az Úrra való esküvés legyen kettejök közt, hogy nem nyújtotta-é ki kezét felebarátja vagyonára; és ezt fogadja el annak ura, és az semmit se fizessen.
22:12 Ha pedig ellopták tõle: megfizesse az urának.
22:13 Ha széttépetett, hozza el azt bizonyságul; a széttépettet nem fizeti meg.
22:14 Ha pedig valaki kölcsön kér az õ felebarátjától, és az megsérül vagy elhull urának távollétében: fizesse meg a kárt.
22:15 Ha ura vele van, nem fizet; ha bérbe adatott, bérébe megy.
22:16 Ha valaki hajadont csábít el, a ki nincs eljegyezve, és vele hál: jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségül.
22:17 Ha annak atyja nem akarja azt néki adni: annyi pénzt adjon, a mennyi a hajadonok jegyajándéka.
22:18 Varázsló asszonyt ne hagyj életben.
22:19 A ki barommal közösül, halállal lakoljon.
22:20 A ki isteneknek áldozik, nem csupán az Úrnak, megölettessék.
22:21 A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt, mert jövevények voltatok Égyiptom földén.
22:22 Egy özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg.
22:23 Ha nyomorgatod azt, és hozzám kiált, meghallgatom az õ kiáltását.
22:24 És felgerjed haragom, és megöllek titeket fegyverrel, és a ti feleségeitek özvegyekké lésznek, a ti fiaitok pedig árvákká.
22:25 Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek a ki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelezõ; ne vessetek reá uzsorát.
22:26 Ha zálogba veszed a te felebarátod felsõ ruháját: naplemente elõtt visszaadd azt néki:
22:27 Mert egyetlen takarója, testének ruhája az: miben háljon? Bizony, ha én hozzám kiált, meghallgatom; mert én irgalmas vagyok.
22:28 A bírákat ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd.
22:29 Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; fiaid elsõszülöttét nékem add.
22:30 Hasonlóképen cselekedjél ökröddel, juhoddal; hét napig legyen az õ anyjával, a nyolczadik napon nékem add azt.
22:31 És szent emberek legyetek én elõttem; a mezõn széttépett húst meg ne egyétek; az ebnek vessétek azt.
23:1 Hazug hírt ne hordj; ne fogj kezet a gonoszszal, hogy hamis tanú [ne] légy.
23:2 Ne indulj a sokaság után a gonoszra, és peres ügyben ne vallj a sokasággal tartva, annak elfordítására.
23:3 Szegénynek se kedvezz az õ peres ügyében.
23:4 Ha elõltalálod ellenséged eltévedt ökrét vagy szamarát: hajtsd vissza néki.
23:5 Ha látod, hogy annak a szamara, a ki téged gyûlöl, a teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt õ vele együtt.
23:6 A te szegényednek igazságát el ne fordítsd az õ perében.
23:7 A hazug beszédtõl távol tartsd magad, és az ártatlant s az igazat meg ne öld; mert én nem adok igazat a gonosznak.
23:8 Ajándékot el ne végy: mert az ajándék megvakítja a szemeseket, és elfordítja az igazak ügyét.
23:9 A jövevényt ne nyomorgasd; hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mivelhogy jövevények voltatok Égyiptom földén.
23:10 Hat esztendeig vesd be a te földedet és takard be annak termését;
23:11 A hetedikben pedig pihentesd azt, és hagyd úgy, hogy egyék meg a te néped szegényei; a mi pedig ezektõl megmarad, egye meg a mezei vad. E képen cselekedjél szõlõddel és olajfáddal is.
23:12 Hat napon át végezd dolgaidat, a hetedik napon pedig nyúgodjál, hogy nyúgodjék a te ökröd és szamarad, és megpihenjen a te szolgálód fia és a jövevény.
23:13 Mindazt, a mit néktek mondtam, megtartsátok, és idegen istenek nevét ne emlegessétek; ne hallassék az a te szádból.
23:14 Háromszor szentelj nékem innepet esztendõnként.
23:15 A kovásztalan kenyér innepét tartsd meg; hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert akkor jöttél ki Égyiptomból: és üres [kézzel senki] se jelenjék meg színem elõtt.
23:16 És az aratás innepét, munkád zsengéjét, a melyet elvetettél a mezõn; és a takarodás innepét az esztendõ végén, a mikor termésedet betakarítod a mezõrõl.
23:17 Esztendõnként háromszor jelenjék meg minden férfiad az Úr Isten színe elõtt.
23:18 Ne ontsd ki az én áldozatom vérét kovászos kenyér mellett, és ünnepi [áldozatom] kövére meg ne maradjon reggelig.
23:19 A te földed zsengéjének elsejét vidd el a te Uradnak Istenednek házába. Ne fõzd meg a gödölyét az õ anyjának tejében.
23:20 Ímé én Angyalt bocsátok el te elõtted, hogy megõrízzen téged az útban, és bevigyen téged arra a helyre, a melyet elkészítettem.
23:21 Vigyázz magadra elõtte, és hallgass az õ szavára; meg ne bosszantsd õt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat; mert az én nevem van õ benne.
23:22 Mert ha hallgatándasz az õ szavára; és mindazt megcselekedénded, a mit mondok: akkor ellensége lészek a te ellenségeidnek, és szorongatom a te szorongatóidat.
23:23 Mert az én Angyalom te elõtted megyen és beviszen téged az Emoreusok, Khitteusok, Perizeusok, Kananeusok, Khivveusok és Jebuzeusok közé, és kiirtom azokat.
23:24 Ne imádd azoknak isteneit és ne tiszteld azokat, és ne cselekedjél az õ cselekedeteik szerint; hanem inkább döntögesd le azokat és tördeld össze bálványaikat.
23:25 És szolgáljátok az Urat a ti Istenteket, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet; és eltávolítom ti közûletek a nyavalyát.
23:26 El sem vetél, meddõ sem lesz a te földeden [semmi]; napjaid számát teljessé teszem.
23:27 Az én rettentésemet bocsátom el elõtted, és minden népet megrettentek, a mely közé mégy, és minden ellenségedet elfutamtatom elõtted.
23:28 Darazsat is bocsátok el elõtted, és kiûzi elõled a Khivveust, Kananeust és Khitteust.
23:29 De nem egy esztendõben ûzöm õt ki elõled, hogy a föld pusztává ne legyen, és meg ne sokasodjék ellened a mezei vad.
23:30 Lassan-lassan ûzöm õt ki elõled, míg megszaporodol és bírhatod a földet.
23:31 És határodat a veres tengertõl a Filiszteusok tengeréig vetem, és a pusztától fogva a folyóvízig: mert kezeitekbe adom annak a földnek lakosait, és kiûzöd azokat elõled.
23:32 Ne köss szövetséget se azokkal, se az õ isteneikkel.
23:33 Ne lakjanak a te földeden, hogy bûnbe ne ejtsenek téged ellenem: mert ha az õ isteneiket szolgálnád, vesztedre lenne az néked.
24:1 És monda Mózesnek: Jõjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen, és hajtsátok meg magatokat [elõtte] távolról.
24:2 És csak Mózes közeledjék az Úrhoz, amazok pedig ne közeledjenek, és a nép se jõjjön fel vele.
24:3 Elméne azért Mózes, és elbeszélé a népnek az Úr minden beszédét és minden rendelését; az egész nép pedig egyezõ szóval felele, mondván: Mindazokat a dolgokat, a melyeket az Úr parancsolt, megcselekeszszük.
24:4 Mózes pedig felírá az Úrnak minden beszédét, és felkele reggel és oltárt építe a hegy alatt, és tizenkét oszlopot, az Izráel tizenkét nemzetsége szerint.
24:5 Azután elküldé az Izráel fiainak ifjait, és áldozának égõ áldozatokat, és hálaáldozatul tulkokat ölének az Úrnak.
24:6 Mózes pedig vevé a vérnek felét, és tölté a medenczékbe: a vérnek másik felét pedig az oltárra hinté.
24:7 Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.
24:8 Mózes pedig vevé a vért, és ráhinté a népre, és monda: Ímé a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek, mindama beszédek szerint.
24:9 Azután felméne Mózes és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen;
24:10 És láták az Izráel Istenét, és annak lábai alatt valami zafir fényû tárgy vala, és olyan tiszta, mint maga az ég.
24:11 És Izráel fiainak [e] választottjaira nem bocsátá kezét: jóllehet látták az Istent, mindazáltal ettek és ittak is.
24:12 És szóla az Úr Mózesnek: Jõjj fel én hozzám a hegyre és maradj ott. És átadom néked a kõtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, a melyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak.
24:13 Felkele azért Mózes és az õ szolgája Józsué, és felméne Mózes az Isten hegyére.
24:14 A véneknek pedig monda: Várjatok itt reánk, míg visszatérünk hozzátok: Ímé Áron és Húr veletek [vannak]; a kinek valami ügye van, õ hozzájok menjen.
24:15 Akkor felméne Mózes a hegyre; és felhõ borítá el a hegyet.
24:16 És az Úr dicsõsége szálla alá a Sinai hegyre, és felhõ borítá azt hat napon át; a hetedik napon pedig szólítá Mózest a felhõ közepébõl.
24:17 Az Úr dicsõségének jelensége pedig olyan vala az Izráel fiainak szeme elõtt, mint emésztõ tûz, a hegy tetején.
24:18 És beméne Mózes a felhõ közepébe, és felméne a hegyre, és negyven nap és negyven éjjel vala Mózes a hegyen.
25:1 És szóla az Úr Mózeshez, mondván:
25:2 Szólj az Izráel fiainak, hogy szedjenek nékem ajándékokat; minden embertõl, a kit szíve hajt arra, szedjetek nékem ajándékokat.
25:3 Ez pedig az az ajándék, a mit tõlök szedjetek: arany és ezüst és réz.
25:4 És kék, és bíborpiros, és karmazsinszinû [fonal], meg len [fonal,] és kecskeszõr.
25:5 És veresre festett kosbõrök, és borzbõrök, és sittim-fa.
25:6 Mécsbe való olaj, kenet-olajhoz való arómák, és füstöléshez való fûszerek.
25:7 Ónix-kövek és foglalni való kövek, az efódhoz és a hósenhez.
25:8 És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy õ közöttök lakozzam.
25:9 Mindenestõl úgy csináljátok, a mint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját.
25:10 És csináljanak egy ládát sittim-fából; harmadfél sing hosszút, másfél sing széleset, és másfél sing magasat.
25:11 Borítsd meg azt tiszta aranynyal, belõl is kivül is megborítsd azt, és csinálj reá köröskörûl arany pártázatot.
25:12 És önts ahhoz négy arany karikát, és illeszd [azokat] a négy szegeletére; egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két karikát.
25:13 Csinálj rúdakat is sittim-fából, és azokat is megborítsd arannyal.
25:14 És a rúdakat dugd a láda oldalain levõ karikákba, hogy azokon hordozzák a ládát.
25:15 A rúdak álljanak a láda karikáiban; ne vegyék ki azokból.
25:16 És a bizonyságot, a melyet néked adok, tedd a ládába.
25:17 Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és másfél sing széleset.
25:18 Csinálj két Kérubot is aranyból, vert [arany]ból csináld azokat a fedélnek két végére.
25:19 Az egyik Kérubot csináld az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan: a fedélbõl csináljátok ki a Kérubokat annak két végén.
25:20 A Kérubok pedig terjeszszék ki szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet; arczaik egymásfelé legyenek; a Kérubok arczai a fedél felé forduljanak.
25:21 A fedelet pedig helyezd a ládára felül, a ládába pedig tedd a bizonyságot, a melyet adok néked.
25:22 Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejérõl, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a miket általad parancsolok az Izráel fiainak.
25:23 Csinálj asztalt is sittim-fából, két sing hosszút, egy sing széleset, és másfél sing magasat.
25:24 És borítsd be azt tiszta aranynyal, és csinálj reá köröskörül arany pártázatot.
25:25 Csinálj reá köröskörûl egy tenyérnyi karájt, karajára pedig csinálj köröskörûl arany pártázatot.
25:26 Négy arany karikát is csinálj hozzá, és illeszd a karikákat a négy lábának négy szegletére.
25:27 A karáj mellett legyenek a karikák rúdtartókul, hogy hordozhassák az asztalt.
25:28 Azokat a rúdakat is sittim-fából csináld és aranynyal borítsd be, és azokon hordozzák az asztalt.
25:29 Készítsd el tálait is, csészéit is, kancsóit is, kelyheit is, a melyekkel italáldozatot áldoznak; tiszta aranyból csináld azokat.
25:30 És tégy az asztalra szent kenyeret, [mely] mindenkor elõttem [legyen].
25:31 Csinálj gyertyatartót is tiszta aranyból; vert [arany]ból készüljön a gyertyatartó; annak szára, ága csészéi, gombjai és virágai ugyanabból legyenek.
25:32 Hat ág jõjjön ki oldalaiból; három gyertyatartó-ág az egyik oldalból, és három gyertyatartó-ág a másik oldalból.
25:33 Mandolavirág formájú három csésze az egyik ágon, gombbal és virággal; és mandolavirág formájú három csésze a másik ágon is, gombbal és virággal; így legyen a gyertyatartóból kijövõ mind a hat ágon.
25:34 A gyertyatartón pedig négy mandolavirág formájú csésze legyen, gombjaival és virágaival.
25:35 Gomb legyen a belõle [kijövõ] két ág alatt; ismét gomb a belõle [kijövõ] két ág alatt, és ismét gomb a belõle [kijövõ] két ág alatt: [így] a gyertyatartóból kijövõ [mind] a hat ág alatt.
25:36 Gombjaik és ágaik magából legyenek; egy darab tiszta aranyból legyen verve az egész.
25:37 Csinálj hozzá hét mécset is, és úgy rakják fel mécseit, hogy elõre világítsanak.
25:38 Hamvvevõi és hamutartói is tiszta aranyból legyenek.
25:39 Egy tálentom tiszta aranyból csinálják azt, mindezeket az eszközöket.
25:40 Vigyázz, hogy arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked.
26:1 A hajlékot pedig tíz kárpitból csináld: sodrott lenbõl, és kék, és bíborpiros, és karmazsin színûbõl, Kérubokkal, mestermunkával készítsd azokat.
26:2 Egy-egy kárpit hossza huszonnyolcz sing legyen, egy-egy kárpit szélessége pedig négy sing; egy mértéke legyen mindenik kárpitnak.
26:3 Öt kárpit legyen egymással egybefoglalva, ismét öt kárpit egymással egybefoglalva.
26:4 És csinálj hurkokat kék lenbõl az egyik kárpit szélén, a mely az egybefoglaltak között szélrõl van; ugyanezt csináld a szélsõ kárpit szélével a másik egybefoglalásban is.
26:5 Ötven hurkot csinálj az egyik kárpiton; ötven hurkot csinálj ama kárpit szélén is, a mely a másik egybefoglalásban van; egyik hurok a másiknak általellenében legyen.
26:6 Csinálj ötven arany horgocskát is, és e horgocskákkal foglald össze egyik kárpitot a másikkal, hogy a hajlék egygyé legyen.
26:7 Ezután csinálj kecskeszõr kárpitokat sátorul a hajlék fölé; tizenegy kárpitot csinálj ilyet.
26:8 Egy kárpit hossza harmincz sing legyen, szélessége pedig egy kárpitnak négy sing; egy mértéke legyen a tizenegy kárpitnak.
26:9 És foglald egybe az öt kárpitot külön, és a hat kárpitot külön; a hatodik kárpitot pedig kétrét hajtsd a sátor elejére.
26:10 És csinálj ötven hurkot az egyik kárpit szélén, a mely az egybefoglaltak között szélrõl van; és ötven hurkot a kárpit szélén a másik egybefoglalásban is.
26:11 Csinálj ötven rézhorgocskát is, és akaszd a horgocskákat a hurkokba, és foglald egybe a sátort, hogy egygyé legyen.
26:12 A sátor kárpitjának fölösleges része, a fölösleges kárpitnak fele csüggjön alá a hajlék hátulján.
26:13 Egy singnyi pedig egyfelõl, és egy singnyi másfelõl, abból, a mi a sátor kárpitjainak hosszában fölösleges, bocsáttassék alá a hajlék oldalain egyfelõl is, másfelõl is, hogy befedje azt.
26:14 Csinálj a sátornak takarót is veresre festett kosbõrökbõl, és e fölé is egy takarót borzbõrökbõl.
26:15 Csinálj a hajlékhoz deszkákat is sittim-fából, felállogatva.
26:16 A deszka hossza tíz sing legyen; egy-egy deszka szélessége pedig másfél sing.
26:17 Egy-egy deszkának két csapja legyen, egyik a másiknak megfelelõ; így csináld a hajlék minden deszkáját.
26:18 A deszkákat pedig így csináld a hajlékhoz: húsz deszkát a déli oldalra, délfelé.
26:19 A húsz deszka alá pedig negyven ezüst talpat csinálj, két talpat egy-egy deszka alá, annak két csapjához képest; megint két talpat egy-egy deszka alá, a két csapjához képest.
26:20 A hajlék másik oldalául is, észak felõl húsz deszkát.
26:21 És azokhoz is negyven ezüst talpat; két talpat egy deszka alá, megint két talpat egy deszka alá.
26:22 A hajlék nyugoti oldalául pedig csinálj hat deszkát.
26:23 A hajlék szegleteiül is csinálj két deszkát a két oldalon.
26:24 Kettõsen legyenek alólról kezdve, felül pedig együtt legyenek egy karikába foglalva; ilyen legyen mindkettõ; a két szeglet számára legyenek.
26:25 Legyen azért nyolcz deszka, és azokhoz tizenhat ezüst talp; két talp egy deszka alatt, megint két talp egy deszka alatt.
26:26 Csinálj reteszrúdakat is sittim-fából; ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz.
26:27 És öt reteszrúdat a hajlék másik oldalának deszkáihoz; és a hajlék nyugoti oldalának deszkáihoz is öt reteszrúdat hátulról.
26:28 A középsõ reteszrúd pedig a deszkák közepén az egyik végtõl a másik végig érjen.
26:29 A deszkákat pedig borítsd meg aranynyal, és karikákat is aranyból csinálj azokhoz a reteszrúdak tartói gyanánt; a reteszrúdakat is megborítsd aranynyal.
26:30 A hajlékot pedig azon a módon állítsd fel, a mint néked a hegyen mutattatott.
26:31 És csinálj függönyt, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl; Kérubokkal, mestermunkával készítsék azt.
26:32 És tedd azt sittim-fából való, aranynyal borított négy oszlopra, a melyeknek horgai aranyból legyenek, négy ezüst talpon.
26:33 És tedd a függönyt a horgok alá, és vidd oda a függöny mögé a bizonyság ládáját és az a függöny válaszsza el néktek a szent helyet a szentek szentjétõl.
26:34 Azután tedd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjébe.
26:35 Az asztalt pedig helyezd a függönyön kívül, és a gyertyatartót az asztal ellenébe, a hajlék déli oldalába; az asztalt pedig tedd az északi oldalba.
26:36 És csinálj leplet a sátor nyilására is, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl, hímzõmunkával.
26:37 A lepelhez pedig csinálj öt oszlopot sittim-fából, és borítsd meg azokat aranynyal; azoknak horgai aranyból [legyenek], és önts azokhoz öt réztalpat.
27:1 És csináld az oltárt sittim-fából, öt sing a hossza, és öt sing a szélessége; négyszegû legyen az oltár, és magassága három sing.
27:2 Szarvakat is csinálj a négy szegletére, szarvai magából legyenek, és borítsd meg azt rézzel.
27:3 Csinálj ahhoz fazekakat is a hamujának, hozzá való lapátokat, medenczéket, villákat és serpenyõket; minden hozzá való edényt rézbõl csinálj.
27:4 Csinálj ahhoz háló forma rostélyt is rézbõl, és csinálj a hálóra négy rézkarikát, a négy szegletére.
27:5 És tedd azt az oltár párkányzata alá alulról, úgy hogy a háló az oltár közepéig érjen.
27:6 Csinálj az oltárhoz rúdakat is, sittim-fa rúdakat, és borítsd meg azokat rézzel.
27:7 És dugják a rúdakat a karikákba, és legyenek azok a rúdak az oltár két oldalán, mikor azt hordozzák.
27:8 Üresre csináld azt, deszkákból; a mint néked a hegyen mutattatott, úgy csinálják.
27:9 Pitvart is csinálj a hajléknak; a déli oldalon a pitvarhoz szõnyegeket, sodrott lenbõl; száz sing legyen a hossza egy oldalnak.
27:10 Ahhoz húsz oszlopot, húsz réz talpat, és az oszlopok horgait és átalkötõit ezüstbõl.
27:11 Épen úgy az északi oldalon, hoszszában, száz sing hosszú szõnyeget; ahhoz húsz oszlopot, ezekhez húsz réztalpat, és az oszlopok horgait és átalkötõit ezüstbõl.
27:12 A pitvar szélességéhez pedig nyugot felõl ötven sing szõnyeget; ahhoz tíz oszlopot és ezekhez tíz talpat.
27:13 A pitvarnak szélessége kelet felõl is ötven sing.
27:14 És tizenöt sing szõnyeg legyen egyik oldalról, ehhez három oszlop, ezekhez pedig három talp.
27:15 A másik oldalról is tizenöt sing szõnyeg, ehhez három oszlop és ezekhez három talp.
27:16 A pitvar kapuján pedig húsz sing lepel legyen, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû és sodrott lenbõl, himzõmunkával; ehhez négy oszlop, ezekhez pedig négy talp.
27:17 A pitvar minden oszlopát ezüst átalkötõk vegyék körûl, horgaik ezüstbõl, talpaik pedig rézbõl legyenek.
27:18 A pitvar hossza száz sing, és szélessége ötven-ötven, magassága pedig öt sing; [leplei] sodrott lenbõl, talpai pedig rézbõl legyenek.
27:19 A hajlék minden edénye, az ahhoz való mindennemû szolgálatban, és minden szege, és a pitvarnak is minden szege rézbõl legyen.
27:20 Te pedig parancsold meg az Izráel fiainak, hogy hozzanak néked tiszta faolajat, a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égõ lámpát gyujthassanak.
27:21 A gyülekezet sátorában a függönyön kivül, a mely a bizonyság elõtt van, készítsék el azt Áron és az õ fiai, estvétõl fogva reggelig az Úr elõtt. Örök rendtartás [legyen] [ez] az õ nemzetségöknél Izráel fiai között.
28:1 Te pedig hívasd magadhoz a te atyádfiát Áront, és az õ fiait õ vele az Izráel fiai közûl, hogy papjaim legyenek: Áron, Nádáb, Abihu, Eleázár, Ithamár, Áronnak fiai.
28:2 És csinálj szent ruhákat Áronnak a te atyádfiának, dicsõségére és ékességére.
28:3 És szólj minden bölcs szívûeknek, a kiket betöltöttem a bölcseség lelkével, hogy csinálják meg az Áron ruháit, az õ felszentelésére, hogy papom legyen.
28:4 Ezek pedig a ruhák, a melyeket készítsenek: hósen, efód, palást, koczkás köntös, süveg és öv. És csináljanak szent ruhákat Áronnak a te atyádfiának, és az õ fiainak, hogy papjaim legyenek.
28:5 Vegyék hát õk elõ az aranyat, és a kék, és a bíborpiros, és a karmazsinszínû [fonalat] és a len[fonalat.]
28:6 És csinálják az efódot aranyból, kék és bíborpiros, karmazsinszínû és sodrott lenbõl, mestermunkával.
28:7 Két vállkötõ is legyen hozzá kapcsolva a két végéhez, hogy összekapcsoltathassék.
28:8 Átkötõ öve pedig, a mely rajta van, ugyanolyan mívû és abból való legyen; aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszinû, és sodrott lenbõl.
28:9 Annakutána végy két ónix-követ, és mesd fel azokra az Izráel fiainak neveit.
28:10 Hatnak nevét az egyik kõre, a másik hatnak nevét pedig a másik kõre, az õ születésök szerint.
28:11 Kõmetszõ munkával, a mint a pecsétet metszik, [úgy] metszesd e két követ az Izráel fiainak neveire; köröskörûl arany boglárokba csináld azokat.
28:12 És tedd e két követ az efód vállkötõire, az Izráel fiaira való emlékeztetés kövei gyanánt, hogy emlékeztetõül hordozza Áron azoknak neveit az õ két vállán az Úr elõtt.
28:13 Csinálj annakokáért arany boglárokat,
28:14 És két lánczot tiszta aranyból; fonatékosan csináld azokat; sodrott mívûek legyenek, és tedd rá a sodrott lánczokat a boglárokra.
28:15 Azután csináld meg az ítéletnek hósenét mestermunkával; úgy csináld mint az efódot csináltad: aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl csináld azt.
28:16 Négyszögû legyen, kétrétû, egy arasznyi hosszú és egy arasznyi széles.
28:17 És foglalj abba befoglalni való köveket; négy sor követ, ilyen sorban: szárdiusz, topáz és smaragd; ez az elsõ sor.
28:18 A második sor pedig: karbunkulus, zafir és gyémánt.
28:19 A harmadik sor: jáczint, agát és amethiszt.
28:20 A negyedik sor: krizolith, ónix és jáspis; arany boglárokba legyenek foglalva.
28:21 A kövek tehát az Izráel fiainak nevei szerint legyenek, tizenkettõ [legyen] az õ nevök szerint; mint a pecsét, úgy legyen metszve, mindenik a reá való névvel, a tizenkét nemzetség szerint.
28:22 A hósenre pedig csinálj fonatékos lánczokat, sodrott mívûeket, tiszta aranyból.
28:23 És csinálj a hósenre két arany karikát, és tedd a két karikát a hósen két szegletére.
28:24 És a két arany fonatékot fûzd a hósen két szegletén levõ karikákba.
28:25 A két fonatéknak két végét pedig foglald a két boglárhoz, és tûzd az efódnak vállkötõihez, annak elõrészére.
28:26 Csinálj [még] két arany karikát, és tedd azokat a hósen két szegletére, azon a szélén, a mely befelé van az efód felõl.
28:27 És csinálj [még] két arany karikát, és tedd azokat az efód két vállkötõjére alól, annak elõrésze felõl egybefoglalásához közel, az efód öve felett.
28:28 És csatolják a hósent az õ karikáinál fogva az efód karikáihoz, kék zsinórral, hogy az efód öve felett legyen, és el ne váljék a hósen az efódtól.
28:29 És viselje Áron az Izráel fiainak neveit az ítélet hósenén, az õ szíve felett, a mikor bemegy a szenthelyre, emlékeztetõûl az Úr elõtt szüntelen.
28:30 Azután tedd az ítéletnek hósenébe az Urimot és Thummimot, hogy legyenek azok az Áron szíve felett, a mikor bemegy az Úr eleibe, és hordozza Áron az Izráel fiainak ítéletét az õ szívén az Úr színe elõtt szüntelen.
28:31 És csináld az efód palástját egészen kék lenbõl.
28:32 Közepén legyen nyílás a fejének; a nyílásnak szegése legyen köröskörûl, takácsmunka, olyan legyen mint a pánczél nyílása, hogy el ne szakadjon.
28:33 És ennek alsó peremére csinálj gránátalmákat, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû lenbõl, a peremére köröskörûl, és ezek közé arany csengettyûket is köröskörûl.
28:34 Arany csengettyû, meg gránátalma, arany csengettyû, meg gránátalma legyen a palást peremén köröskörül.
28:35 És legyen az Áronon, a mikor szolgál, hogy hallassék annak csengése, a mikor bemegy a szenthelybe az Úr eleibe, és mikor kijön, hogy meg ne haljon.
28:36 Csinálj egy lapot is tiszta aranyból, és mesd ki arra, mint a pecsétet metszik: Szentség az Úrnak.
28:37 És kösd azt kék zsinórra, hogy legyen az a süvegen; a süvegnek elõrészén legyen az.
28:38 És legyen az az Áronnak homlokán, hogy Áron viselje a szent áldozatok körûl elkövetett vétket, a melyeket az Izráel fiai mindenféle szent adományaikban szentelnek. Legyen azért szüntelen a homlokán, hogy kedvesekké tegye õket az Úr elõtt.
28:39 A lenköntöst pedig koczkásan készítsd, és a süveget lenbõl csináld, az övet meg hímzõ munkával készítsd.
28:40 Az Áron fiainak is csinálj köntösöket, és csinálj nékik öveket is, meg süvegeket is csinálj nékik, dicsõségökre és ékességökre.
28:41 És öltöztesd fel azokba Áront a te atyádfiát, és az õ fiait vele együtt, és kend fel õket, iktasd be õket tisztjökbe, és szenteld fel õket, hogy papjaimmá legyenek.
28:42 Csinálj nékik lábravalókat is gyolcsból, hogy befödjék [azoknak ]mezítelen testét, és az ágyéktól a tomporig érjenek.
28:43 És legyenek azok Áronon és az õ fiain, a mikor bemennek a gyülekezet sátorába, vagy a mikor az oltárhoz járulnak, a szenthelyen való szolgálattételre, hogy bûnt ne vigyenek oda és meg ne haljanak. Örökkévaló rendtartás ez [Áron]nak és az õ magvának õ utána.
29:1 Ez az, a mit õ velök cselekedjél, az õ felszentelésökre, hogy az én papjaim legyenek: Végy egy tulkot, fiatal marhát, és hiba nélkül való két kost.
29:2 És kovásztalan kenyeret, és olajjal elegyített kovásztalan kalácsokat, meg olajjal kent kovásztalan lepényeket is; búzalisztlángból készítsd azokat.
29:3 És tedd azokat egy kosárba, és vidd fel azokat a kosárban, a tulokkal és a két kossal együtt.
29:4 Áront pedig és az õ fiait állítsd a gyülekezet sátorának ajtaja elé, és mosd meg õket vízzel.
29:5 És vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az efódhoz való palástba, és az efódba, meg a hósenbe és övezd fel õt az efód övével.
29:6 Tedd a süveget is fejére, és a szent koronát tedd a süvegre.
29:7 És vedd a kenetnek olaját, és töltsd az õ fejére, így kend fel õt.
29:8 Fiait is állítsd elõ, és öltöztesd fel õket [a] köntösökbe.
29:9 És övezd körûl õket övvel, Áront és az õ fiait, és tégy a fejökre süvegeket is, hogy övék legyen a papság örök rendelés szerint. Így iktasd be tisztökbe Áront és fiait.
29:10 Azután állíttasd a tulkot a gyülekezet sátora elé, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a tulok fejére.
29:11 És vágd le a tulkot az Úr elõtt a gyülekezet sátorának ajtajánál.
29:12 Azután végy a tulok vérébõl, és hintsd azt ujjaiddal az oltár szarvaira; a [többi] vért pedig töltsd mind az oltár aljára.
29:13 És vedd a kövérébõl mindazt, a mi a belet fedi, és a májon lévõ hártyát, és a két vesét a rajtok lévõ kövérrel együtt, és füstölögtesd el az oltáron.
29:14 A tulok húsát, bõrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül: bûnért való áldozat az.
29:15 Vedd az egyik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.
29:16 Azután vágd le a kost, és vedd annak vérét, és hintsd azt az oltárra köröskörûl.
29:17 A kost pedig vagdald tagjaira, és mosd meg a belét és lábszárait, és tedd rá tagjaira és fejére.
29:18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron: égõáldozat az az Úrnak, kedves illatú tûzáldozat az Úrnak.
29:19 Vedd a másik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.
29:20 Azután vágd le a kost, és végy annak vérébõl, és hintsd meg azzal Áron füle czimpáját és az õ fiai jobb fülének czimpáját, és az õ jobb kezök hüvelykét és jobb lábok hüvelykét; a [többi] vért pedig hintsd az oltárra köröskörül.
29:21 Azután végy a vérbõl, mely az oltáron van, és a kenetnek olajából, és hintsd Áronra és az õ ruháira, s vele együtt az õ fiaira és az õ fiainak ruháira, hogy szent legyen õ és az õ ruhái, s vele együtt az õ fiai és az õ fiainak ruhái.
29:22 Azután vedd a kosból a kövérét, a farkát s a belet borító kövéret, meg a máj hártyáját, meg a két veséjét a rajtok levõ kövérével, és a jobb lapoczkát; mert felavatási kos ez.
29:23 Meg egy kenyeret és egy olajos kalácsot és egy lepényt a kovásztalan kenyérnek kosarából, mely az Úr elõtt van;
29:24 És rakd mindezeket az Áron kezeire és az Áron fiainak kezeire, és lóbáltasd meg azokat az Úr elõtt.
29:25 Azután vedd le azokat kezükrõl, és füstölögtesd el az oltáron az égõáldozat felett kedves illatul az Úr elõtt; az Úrnak tûzáldozata az.
29:26 Vedd az Áron felavatási kosának szegyét is, és lóbbáld meg azt az Úr elõtt; azután legyen az a te részed.
29:27 Így szenteld meg a meglóbbált szegyet és a felemelt lapoczkát, a melyet meglóbbáltak és a melyet felemeltek, Áronnak és az õ fiainak felavatási kosából.
29:28 És legyen ez Áronnak és az õ fiainak része örökké az Izráel fiaitól: mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izráel fiai részérõl az õ hálaáldozataikból; az Úrnak felmutatott adomány.
29:29 A szent öltözetek pedig, a melyek az Áronéi, legyenek õ utána az õ fiaié, hogy azokban kenettessenek fel, és azokban állíttassanak tisztökbe.
29:30 Hét napon öltözzék azokba, a ki az õ fiai közül õ utána pap lesz, a ki bemenendõ lesz a gyülekezet sátorába, hogy a szent helyen szolgáljon.
29:31 A felavatási kost pedig vedd, és fõzd meg annak húsát szent helyen.
29:32 És a kosnak húsát és a kenyeret, mely a kosárban van, a gyülekezet sátorának ajtajánál egye meg Áron és az õ fiai.
29:33 Õk egyék meg azokat, a mik által az engesztelés történt, hogy tisztökbe állíttassanak és felszenteltessenek. De idegen ne egyék [azokból], mert szentek azok.
29:34 Ha pedig valami megmarad az avatási húsból vagy a kenyérbõl reggelig, tûzzel égesd meg a maradékot; meg ne egyék, mert szent az.
29:35 Áronnal tehát és az õ fiaival akképen cselekedjél, a mint megparancsoltam néked; hét napon át állítsd õket tisztökbe.
29:36 És naponként készíts bûnáldozati tulkot engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, mikor engesztelõ áldozatot végzesz rajta, és kend meg azt, hogy megszenteltessék.
29:37 Hét napon tégy engesztelõ áldozatot az oltáron; és szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen.
29:38 Ez pedig az, a mit áldoznod kell az oltáron: Esztendõs két bárányt mindennap szüntelen.
29:39 Az egyik bárányt reggel áldozd meg, a másik bárányt pedig áldozd meg estennen.
29:40 És az egyik bárányhoz [végy] egy tized lisztlángot, egy negyed hin-nyi sajtolt olajjal vegyítve; italáldozatul pedig egy negyed hin-nyi bort.
29:41 A másik bárányt estennen áldozd meg, ugyanazzal az étel- és italáldozattal készítsd azt, mint reggel; kedves illatul, tûzáldozatul az Úrnak.
29:42 Szüntelen égõáldozat legyen az a ti nemzetségeitek között a gyülekezet sátorának ajtajánál az Úr elõtt, a hol megjelenek néktek, hogy veled ott szóljak.
29:43 Ott jelenek meg az Izráel fiainak, és megszenteltetik az én dicsõségem által.
29:44 És megszentelem a gyülekezetnek sátorát és az oltárt; Áront és az õ fiait is megszentelem, hogy papjaim legyenek.
29:45 És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenök lészek.
29:46 És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az õ Istenök, a ki kihoztam õket Égyiptom földérõl, hogy közöttök lakozhassam, én, az Úr az õ Istenök.
30:1 Csinálj oltárt a füstölõ szerek füstölgésére is, sittim- fából csináld azt.
30:2 Egy sing hosszú, egy sing széles, négyszögû és két sing magas legyen, ugyanabból legyenek szarvai is.
30:3 És borítsd meg azt tiszta aranynyal, a tetejét és oldalait köröskörül, és szarvait is; arany pártázatot is csinálj hozzá köröskörül.
30:4 Csinálj hozzá két arany karikát is, pártázata alá a két oldalán, mindkét oldalára csináld, hogy legyenek rúdtartókul, hogy azokon hordozzák azt.
30:5 És a rúdakat csináld sittim-fából, és borítsd meg azokat aranynyal.
30:6 És tedd azt a függöny elé, a mely a bizonyság ládája mellett, a bizonyság fedele elõtt van, a hol megjelenek néked.
30:7 Áron pedig füstölögtessen rajta minden reggel jó illatú füstölõ szert; mikor a mécseket rendbe szedi, akkor füstölögtesse azt.
30:8 És a mikor Áron estennen felrakja a mécseket, füstölögtesse azt. Szüntelen való illattétel legyen ez az Úr elõtt nemzetségrõl nemzetségre.
30:9 Ne áldozzatok azon idegen füstölõszerekkel, se égõáldozattal, se ételáldozattal; italáldozatot se öntsetek reá.
30:10 És egyszer egy esztendõben engesztelést végezzen Áron annak szarvainál az engesztelõ napi áldozat vérébõl; egy esztendõben egyszer végezzen engesztelést azon, nemzetségrõl nemzetségre. Szentségek szentsége ez az Úrnak.
30:11 Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván:
30:12 Mikor Izráel fiait fejenként számba veszed, adja meg kiki életének váltságát az Úrnak az õ megszámláltatásakor, hogy csapás ne legyen rajtok az õ megszámláltatásuk miatt.
30:13 Ezt adja mindaz, a ki átesik a számláláson: fél siklust a szent siklus szerint (egy siklus húsz gera); a siklusnak fele áldozat az Úrnak.
30:14 Mindaz, a ki átesik a számláláson, húsz esztendõstõl fogva felfelé, adja meg az áldozatot az Úrnak.
30:15 A gazdag ne adjon többet, és a szegény ne adjon kevesebbet fél siklusnál, a mikor megadják az áldozatot az Úrnak engesztelésül a ti lelketekért.
30:16 És szedd be az engesztelési pénzt az Izráel fiaitól, és add azt a gyülekezet sátorának szolgálatjára, hogy az Izráel fiainak emlékezetéül legyen az az Úr elõtt, engesztelésül a ti lelketekért.
30:17 Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván:
30:18 És csinálj rézmedenczét, lábát is rézbõl, mosakodásra; és tedd azt a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és tölts bele vizet;
30:19 Hogy Áron és az õ fiai abból mossák meg kezeiket és lábaikat.
30:20 A mikor a gyülekezet sátorába mennek, mosakodjanak meg vízben, hogy meg ne haljanak; vagy mikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgáljanak és tûzáldozatot füstölögtessenek az Úrnak.
30:21 Kezeiket is, lábaikat is mossák meg, hogy meg ne haljanak. És örökkévaló rendtartásuk lesz ez nékik, néki és az õ magvának nemzetségrõl nemzetségre.
30:22 Ismét szóla az Úr Mózesnek mondván:
30:23 Te pedig végy drága fûszereket, híg mirhát ötszáz [siklusért], jóillatú fahéjat fél ennyit, kétszáz ötvenért, és illatos kalmust is kétszáz ötvenért.
30:24 Kásiát pedig ötszázért, a szent siklus szerint, és egy hin faolajt.
30:25 És csinálj abból szent kenetnek olaját, elegyített kenetet, a kenetkészítõk mestersége szerint. Legyen az szent kenõ olaj.
30:26 És kend meg azzal a gyülekezet sátorát és a bizonyság ládáját.
30:27 Az asztalt is és annak minden edényét, a gyertyatartót és annak edényeit, és a füstölõ oltárt.
30:28 Az egészen égõáldozatnak oltárát is, és annak minden edényit, a mosdómedenczét és annak lábát.
30:29 Így szenteld meg azokat, hogy szentségek szentségévé legyenek: Valami illeti azokat, szent legyen.
30:30 Kend fel Áront is és az õ fiait is; így szenteld fel õket papjaimmá.
30:31 Az Izráel fiainak pedig így szólj: Szent kenetnek olaja legyen ez nékem, a ti nemzetségeiteknél [is.]
30:32 Ember testét azzal meg ne kenjék, se ahhoz hasonlót, annak mértékei szerint ne csináljatok: szent az; szent legyen elõttetek [is.]
30:33 Valaki ahhoz hasonló kenetet csinál, vagy azzal idegent ken meg, kitöröltessék az õ népe közül.
30:34 Monda ismét az Úr Mózesnek: Végy fûszereket, csepegõ gyantát, onyxot, galbánt, e fûszereket és tiszta temjént, egyenlõ mértékkel.
30:35 És csinálj belõlök füstölõ szert, a fûszercsináló elegyítése szerint; tiszta és szent legyen az.
30:36 És abból törj apróra, és tégy belõle a bizonyság ládája elé a gyülekezet sátorában, a hol megjelenek néked. Szentségek szentsége legyen ez elõttetek.
30:37 És a füstölõ szer, a melyet készítesz, az Úrnak szentelt legyen elõtted; annak mértéke szerint magatoknak ne csináljatok.
30:38 Mindaz, a ki hasonló füstölõt csinál ehhez, hogy azt illatoztassa, irtassék ki az õ népe közül.
31:1 És szóla az Úr Mózesnek mondván:
31:2 Ímé, név szerint meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát a Júda nemzetségébõl.
31:3 És betöltöttem õt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománynyal minden mesterséghez.
31:4 Hogy tudjon kigondolni mindent, a mit aranyból, ezüstbõl, rézbõl kell csinálni.
31:5 És foglaló köveket metszeni, fát faragni, [és] mindenféle munkákat végezni.
31:6 És ímé Aholiábot is, Akhiszamáknak fiát a Dán nemzetségébõl, mellé adtam; és adtam minden értelmesnek szivébe bölcseséget, hogy elkészítsék mind azt, a mit néked megparancsoltam.
31:7 A gyülekezet sátorát, a bizonyság ládáját, a fölibe való fedelet, és a sátornak minden edényét.
31:8 Az asztalt és annak edényit, a tiszta gyertyatartót, és minden hozzávalót, és a füstölõ oltárt.
31:9 Az egészen égõáldozat oltárát és annak minden edényit, a mosdómedenczét és annak lábát.
31:10 A szolgálathoz való ruhákat, Áron papnak szent öltözetit, és az õ fiainak öltözetit, a papi szolgálatra.
31:11 A kenetnek olaját, és a jó illatú füstölõ szert a szentséghez. Mindent úgy csináljanak, a mint néked parancsoltam.
31:12 Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván:
31:13 Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségrõl nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki titeket megszentellek.
31:14 Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. A ki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az õ népe közül.
31:15 Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt [nap]: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék.
31:16 Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségrõl nemzetségre, örök szövetségül.
31:17 Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott.
31:18 Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kõtáblákat.
32:1 Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyrõl leszállani, egybegyûle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik elõttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lõn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földébõl kihozott.
32:2 És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggõket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám.
32:3 Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggõket füleirõl, és elvivék Áronhoz.
32:4 És elvevé kezökbõl, és alakítá azt vésõvel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földérõl.
32:5 Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az elõtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz!
32:6 Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égõáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.
32:7 Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földébõl.
32:8 Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földébõl.
32:9 Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép.
32:10 Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törûljem el õket: Téged azonban nagy néppé teszlek.
32:11 De Mózes esedezék az Úrnak, az õ Istenének színe elõtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erõvel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földérõl?
32:12 Miért mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki õket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje õket a föld színérõl? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet.
32:13 Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelrõl a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyrõl szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké.
32:14 És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az õ népére.
32:15 Megfordula azért és megindula Mózes a hegyrõl, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felõl, mind más felõl beírva.
32:16 A táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra.
32:17 Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a táborban.
32:18 Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyõzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én.
32:19 És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezébõl a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.
32:20 Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tûzben megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival.
32:21 És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bûnbe keverted?
32:22 Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz.
32:23 Mert [azt] mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, a kik elõttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földérõl kihozott, nem tudjuk mint lõn dolga.
32:24 Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le; és nékem ide adák, én pedig a tûzbe vetettem, és e borjú formáltaték.
32:25 És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala õket, ellenségeik csúfjára.
32:26 Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám! és gyûlének õ hozzá mind a Lévi fiai.
32:27 És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az õ attyafiát, barátját és rokonságát.
32:28 A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népbõl úgymint háromezer férfiú.
32:29 És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az õ fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.
32:30 És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bûnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bûneiteknek.
32:31 Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bûnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.
32:32 De most bocsásd meg bûnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedbõl, a melyet írtál.
32:33 És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvembõl.
32:34 Most azért eredj: vezesd a népet a hová mondottam néked: Ímé, Angyalom megy elõtted; és az én látogatásom napján ezt az õ bûnöket is meglátogatom.
32:35 És megverte az Úr a népet ezért [is], a mit cselekedtek a borjúval, melyet Áron készített vala.
33:1 Szóla azután az Úr Mózesnek: Eredj, menj fel innen, te és a nép, a melyet kihoztál Égyiptom földérõl, a földre, a melyrõl megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak mondván: A te magodnak adom azt.
33:2 És bocsátok elõtted Angyalt, és kiûzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khivveusokat és Jebuzeusokat:
33:3 A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emészszelek az úton.
33:4 Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borula, és senki nem tevé fel az ékszereit.
33:5 Megmondotta vala az Úr Mózesnek: Mondd meg az Izráel fiainak: Keménynyakú nép vagy te, egy szempillantásban, ha közéd mennék, megemésztenélek. Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom mit cselekedjem veled.
33:6 És lerakták magokról az Izráel fiai az õ ékességeket, a Hóreb hegyétõl fogva.
33:7 Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lõn, hogy mind a ki az Urat keresi, ki kelle mennie a gyülekezet sátorához, a táboron kívül.
33:8 És lõn, hogy mikor Mózes kiméne a sátorhoz, az egész nép felkele, és kiki mind az õ sátorának ajtajában álla; nézvén Mózes után míg a sátorba beméne.
33:9 És lõn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhõ-oszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel.
33:10 És látá az egész nép, hogy a felhõ-oszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és kiki meghajlék az õ sátorának ajtajában.
33:11 Az Úr pedig beszéle Mózessel színrõl színre, a mint szokott ember szólani barátjával; és [mikor Mózes] a táborba visszatére, az õ szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból.
33:12 És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te [azt] mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig [azt] mondtad [nékem:] név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim elõtt.
33:13 Most azért ha kedvet találtam szemeid elõtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak elõtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.
33:14 És monda: Az én orczám menjen-é [veletek,] hogy megnyugtassalak?
33:15 Monda néki [Mózes:] Ha a te orczád nem jár [velünk], ne vígy ki minket innen.
33:16 Mert mirõl ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk elõtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptõl, a mely e földnek színén van.
33:17 Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim elõtt, és név szerint ismerlek téged.
33:18 És mondá [Mózes:] Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsõségedet.
33:19 És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsõségem a te orczád elõtt menjen el, és kiáltom elõtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.
33:20 Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.
33:21 És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kõsziklára.
33:22 És mikor átmegy elõtted az én dicsõségem, a kõszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.
33:23 Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.
34:1 És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kõtáblát, hasonlókat az elõbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az elõbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél.
34:2 És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre, és állj ott elõmbe a hegy tetején.
34:3 De senki veled fel ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén.
34:4 Vágott azért két kõtáblát, az elõbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta néki, és kezébe vevé a két kõtáblát.
34:5 Az Úr pedig leszálla felhõben, és ott álla õ vele, és nevén kiáltá az Urat:
34:6 És az Úr elvonula õ elõtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.
34:7 A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bûnt: de nem hagyja a [bûnöst] büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.
34:8 És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá [fejét.]
34:9 És monda: Uram, ha elõtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé.
34:10 Õ pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped elõtt csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, a mely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, a mit én cselekszem veled.
34:11 Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiûzöm elõled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust.
34:12 Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted.
34:13 Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket.
34:14 Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltõn szeretõ, féltõn szeretõ Isten õ.
34:15 Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy a mikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az õ isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az õ áldozatukból.
34:16 És [feleséget] ne végy az õ leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az õ leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az õ isteneiket követvén.
34:17 Ne csinálj magadnak öntött isteneket.
34:18 A kovásztalan kenyér innepét megtartsad: hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból.
34:19 Mindaz a mi az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak elsõ fajzása.
34:20 De a szamárnak elsõ vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsõszülöttet megválts, és ne jöjjön üresen elõmbe senki.
34:21 Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és aratás idején is pihenj.
34:22 A hetek innepét is megtartsd a búza zsengének aratásakor; meg a betakarás innepét is az esztendõ végén.
34:23 Háromszor esztendõnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izráel Ura Istenének színe elõtt.
34:24 Mert kiûzöm a népeket elõled, és kiszélesítem határodat, és senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad Istened elõtt megjelenjél, esztendõnként háromszor.
34:25 Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig.
34:26 Földed zsengéibõl az elsõt vidd fel az Úrnak a te Istenednek házába. Ne fõzz gödölyét az anyja tejében.
34:27 És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel.
34:28 És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot.
34:29 És lõn, a mikor Mózes a Sinai hegyrõl leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyrõl leszálla) Mózes nem tudta, hogy az õ orczájának bõre sugárzik, mivelhogy Õvele szólott.
34:30 És a mint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az õ orczájának bõre sugárzik: féltek közelíteni hozzá.
34:31 Mózes pedig megszólítá õket, és Áron és a gyülekezetnek fejei mind hozzá menének, és szóla velök Mózes.
34:32 Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és megparancsolá nékik mind azt, a mit az Úr mondott néki a Sinai hegyen.
34:33 Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tõn orczájára.
34:34 És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a leplet, míg kijõne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, a mi parancsot kapott.
34:35 És az Izráel fiai láták a Mózes orczáját, hogy sugárzik a Mózes orczájának bõre; és Mózes a leplet ismét orczájára borítá, mígnem beméne, hogy Õvele szóljon.
35:1 És egybegyûjté Mózes az Izráel fiainak egész gyülekezetét, és monda nékik: Ezek azok a dolgok, a melyeket parancsolt az Úr, hogy cselekedjétek:
35:2 Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen elõttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék.
35:3 Ne gerjeszszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.
35:4 És szóla Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: Ez az, a mit az Úr parancsolt, mondván:
35:5 Szedjetek magatok közt ajándékot az Úrnak, mind, a kinek szíve önként hajlandó arra, hozzon ajándékot az Úrnak, aranyat, és ezüstöt, és rezet.
35:6 És kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és [lenfonalat], és kecskeszõrt.
35:7 Veresre festett kosbõröket, és borzbõröket és sittim-fát.
35:8 Világító olajat, arómákat a kenet olajához, és fûszereket a füstöléshez.
35:9 Ónix köveket és foglalni való köveket az efódhoz és a hósenhez.
35:10 És a kik ti köztetek ahhoz értõk, jõjjenek elõ, hogy csinálják meg mindazt, a mit az Úr parancsolt:
35:11 A hajlékot, annak sátorát és takaróját, horgait, deszkáit, reteszrúdjait, oszlopait és talpait.
35:12 A ládát és annak rúdjait, a fedéllel egybe, és a takaró függönyt.
35:13 Az asztalt és annak rúdjait, és minden edényét, és a szent kenyerek[hez való]kat.
35:14 A világító gyertyatartót és a hozzá való eszközöket, mécseit, és világító olajt.
35:15 A füstölõ oltárt és rúdjait, a kenetnek olaját, és a jó illatú füstölõt, a hajlék ajtajára ajtótakarót.
35:16 Az egészen égõáldozat oltárát, annak réz rostélyát, rúdjait és minden eszközeit, a mosdómedenczét és annak lábát.
35:17 A pitvar szõnyegeit, oszlopait, talpait, és a pitvar kapujának leplét.
35:18 A hajlék szegeit, a pitvar szegeit, és azoknak köteleit.
35:19 A szolgálati ruhákat, a szent hajlékban való szolgálathoz, a szent ruhákat Áron papnak, és az õ fiainak ruháit, a papi szolgálatra.
35:20 Azután kiméne az Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes elõl.
35:21 És eljöve mindenki, a kit a szíve indíta, és a kit lelke hajt vala, és hozának áldozatot az Úrnak, a gyülekezet hajlékának készítéséhez, és annak minden szolgálatához, és a szent ruhákhoz valókat.
35:22 És jövének férfiak és asszonyok együtt, mind, a kit szíve indított, hozának kapcsokat, függõket, gyûrûket, karpereczet, mindenféle arany eszközöket; a férfiak is, mind a kik aranyból hoztak áldozatot az Úrnak.
35:23 És minden ember, kinek a mije vala, hozott kék, bíborpiros, és karmazsinszínû, és [lenfonalat], kecskeszõrt, veresre festett kosbõröket és borzbõröket.
35:24 Minden, a ki ezüstöt vagy rezet vihetett, felhozá azt áldozatul az Úrnak, és a kiknél sittim-fa találtaték a szolgálat különbözõ szükségeire, felhozák azt.
35:25 Az asszonyok közûl pedig mind, a kik ahhoz értettek, saját kezeikkel fonának, és felvivék azt a mit fontak, a kék, és a bíborpiros, és a karmazsinszínû, és a [lenfonalat].
35:26 Azok az asszonyok pedig, a kik ahhoz értettek, fonának kecskeszõrt.
35:27 A fõemberek pedig hozának ónix köveket, foglalni való köveket az efódhoz és a hósenhez.
35:28 Illatozó szert is és olajat, a mécsbe és a kenethez, és fûszereket a füstöléshez.
35:29 Minden férfi és asszony, a kit szíve önként indíta, hogy áldozzon az egész munkára, melyet az Úr parancsolt Mózes által, hogy véghez vigyenek: [mind] önként hoztak ajándékot az Úrnak az Izráel fiai.
35:30 És monda Mózes az Izráel fiainak: Ímé az Úr név szerint hívta el Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát, a Júda nemzetségébõl.
35:31 És betöltötte õt Istennek lelkével, bölcseséggel, értelemmel és tudománynyal minden mesterségben:
35:32 Hogy tudjon kigondolni mindent a mit aranyból, ezüstbõl és rézbõl kell csinálni;
35:33 És foglalásra való köveket metszeni, és fát faragni; és minden mesterséges munkát végezni.
35:34 Azontúl alkalmatossá tette arra is, hogy tanítson, mind õ, mind Aholiáb az Akhiszamák fia, a Dán nemzetségébõl.
35:35 Betöltötte õket bölcseség lelkével, hogy tudjanak mindenféle faragó, és kötõ, és hímzõ munkát készíteni, kék és bíborpiros, karmazsinszínû és lenfonálból, és takácsmunkát, a kik készítenek ilyenféle munkát és kigondolnak mestermûveket. [ (Exodus 35:36) Azért Bésaléel és Aholiáb, és mindazok a bölcs férfiak, kiknek az Úr bölcseséget és értelmet adott, hogy meg tudják csinálni a szent [hajlék] szolgálatához való minden eszközöket: csinálják meg egészen úgy, a mint az Úr parancsolta. ]
36:1 Elhívá azért Mózes Bésaléelt, és Aholiábot, és mindazokat a bölcs férfiakat, a kiknek elméjébe tudományt adott vala az Úr, és mind a kit szíve arra indíta, hogy járuljon annak a munkának végrehajtásához.
36:2 És átvevék Mózestõl mind azt az ajándékot, a mit az Izráel fiai hoztak vala, a szent [hajlék] felépítésének szolgálatára. Azontúl is minden reggel önkéntes ajándékot is hoztak.
36:3 Eljövének azért mind azok a bölcsek, kik a szent hajlék minden munkáján dolgoztak, kiki a maga munkájától, a melyen dolgozott.
36:4 És ezt mondák Mózesnek: Többet hord a nép [ajándékba], mint a mennyi kell a munka elkészítésére, a melyet parancsolt az Úr, hogy csináljunk.
36:5 Parancsola azért Mózes, és hírré tevék a táborban: Se férfi, se asszony ezután ne készítsen ajándékot a szent munkára. És megszünék a nép hordani.
36:6 És az egész munka elvégzésére elég volt az adomány, még felesleges is.
36:7 És mind a bölcs szívû [férfiak], kik munkálkodának, készíték a hajlékot, tíz kárpittal: sodrott lenbõl és kék, és bíborpiros és karmazsinszinûbõl, Kérubokkal, mestermunkával készíték azokat.
36:8 Egy-egy kárpit hossza huszonnyolcz sing, szélessége egy-egy kárpitnak négy sing vala; egy mértéke vala minden kárpitnak.
36:9 És öt kárpitot foglalának egybe, és ismét a más öt kárpitot is egybefoglalák, egyiket a másikkal.
36:10 És csinálának kék hurkokat az elsõ kárpitnak szélére, a mely szélrõl vala az egybefoglalásban; hasonlót csinálának a külsõ kárpit szélére, a másik egybefoglalásban is.
36:11 Az egyik kárpiton ötven hurkot csinálának, és ötven hurkot csinálának a [másik] kárpit szélén is, a mely a második egybefoglalásban vala; a hurkokat egymás ellenébe.
36:12 Csinálának ötven arany horgocskát is, és összefoglalák a kárpitokat a horgocskákkal, egyiket a másikkal, és egygyé lõn a hajlék.
36:13 Csinálának kárpitokat kecskeszõrbõl is, sátornak a hajlékra; tizenegy kárpitot csinálának ilyent.
36:14 Egy kárpit hossza harmincz sing, és egy kárpit szélessége négy sing; egy mértéke vala a tizenegy kárpitnak.
36:15 És egybefoglalák az öt kárpitot külön, és a hat kárpitot külön.
36:16 Csinálának ötven hurkot is a kárpit szélére, a mely szélrõl vala az egybefoglalásban; ötven hurkot csinálának a kárpit szélére a másik egybefoglalásban is.
36:17 Csinálának ötven rézhorgocskát is a sátor egybefoglalására, hogy egygyé legyen.
36:18 Csinálának takarót is a sátorra, veresre festett kosbõrökbõl, és azon felül egy takarót borzbõrökbõl.
36:19 És megcsinálák a deszkákat is a hajlékhoz sittim-fából, felállogatva.
36:20 Tíz sing a deszkának hossza, másfél sing pedig egy deszkának szélessége.
36:21 Egy deszkának két csapja vala, egyik a másiknak megfelelõ; így csinálták a hajlék összes deszkáit.
36:22 A deszkákat pedig így rendezék a hajlékhoz: húsz deszkát déli oldalon, délfelé.
36:23 És a húsz deszka alá negyven ezüsttalpat készítének; az egyik deszka alá két talpat, az õ két csapja szerint, a másik deszka alá is két talpat, az õ két csapja szerint.
36:24 A hajlék másik oldalául, az északi oldalon, [szintén] húsz deszkát csinálának.
36:25 És negyven ezüsttalpat azok alá, két talpat az egyik deszka alá, a másik deszka alá is két talpat.
36:26 A hajlék napnyugoti oldalául hat deszkát csinálának.
36:27 A hajlék szegleteiül pedig a két oldalra, két deszkát csinálának.
36:28 És alólról kezdve kettõsök valának, felûl pedig egybe valának foglalva egy karikával; így cselekedének mind a kettõvel, a két szegleten.
36:29 Nyolcz deszka vala tehát, és azoknak tizenhat ezüsttalpa, két-két talp egy-egy deszka alatt.
36:30 Csinálának reteszrúdakat is sittim-fából, ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz.
36:31 És öt reteszrúdat a hajlék másik oldalának deszkáihoz, és öt reteszrúdat a hajlék nyugoti oldalának deszkáihoz hátulról.
36:32 És megcsinálák a középsõ reteszrúdat is, hogy fusson a deszkák közepén, végtõl-végig.
36:33 A deszkákat pedig aranynyal boríták be; a karikáikat aranyból csinálák, gyûrûk gyanánt a reteszrúdakhoz, és a reteszrúdakat is beboríták aranynyal.
36:34 Megcsinálák a függönyt is, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl, mestermunkával csinálák azt, Kérubokkal.
36:35 És csinálának ahhoz négy oszlopot sittim-fából, és beboríták azokat aranynyal, horgaik aranyból; és öntének azokhoz négy ezüsttalpat.
36:36 És csinálának a sátor nyílására leplet kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl, hímzõmunkával.
36:37 És ahhoz öt oszlopot, horgaikkal együtt; és beboríták azoknak fejeit és átalkötõit aranynyal; öt talpuk pedig rézbõl vala.
37:1 És megcsinálá Bésaléel a ládát sittim-fából; harmadfél sing a hossza, szélessége másfél sing, magassága is másfél sing.
37:2 És beborítá azt tiszta aranynyal, mind belõl, mind kivül, és csinála reá arany pártázatot köröskörül.
37:3 És önte annak négy arany karikát a négy szegletére; egyik oldalára is kettõt, másikra is kettõt.
37:4 Csinála rúdakat is sittim-fából, és beborítá azokat aranynyal.
37:5 És betolá a rúdakat a láda oldalán levõ karikákba, hogy a láda hordozható legyen.
37:6 Csinála fedelet is tiszta aranyból; harmadfél sing a hossza, másfél sing a szélessége.
37:7 Csinála két Kérubot is aranyból, vert [aranyból] csinálá azokat, a fedél két végére.
37:8 Az egyik Kérubot az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan; a fedélbõl veré ki a Kérubokat, a két végére.
37:9 A Kérubok pedig kiterjeszték szárnyaikat felfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet, és arczaik egymással szembe valának; a fedél felé valának a Kérubok arczai.
37:10 Megcsinálá az asztalt is sittim-fából: két sing a hossza, a szélessége egy sing, magassága másfél sing.
37:11 És beborítá azt tiszta arannyal, és csinála reá köröskörül arany pártázatot.
37:12 Csinála egy tenyérnyi széles karájt is köröskörül; és a karájhoz csinála arany pártázatot köröskörül.
37:13 Azután önte hozzá négy arany karikát, és a karikákat ráilleszté a négy láb négy szegletére.
37:14 A karikák a karáj mellett valának rúdtartókul, hogy az asztalt hordozhassák.
37:15 Megcsinálá a rúdakat is sittim-fából, és azokat beborítá aranynyal, hogy hordozhassák az asztalt.
37:16 Megcsinálá az asztalra való edényeket is: tálait, csészéit, kelyheit és kancsóit, a melyekkel italáldozatot áldoznak, tiszta aranyból.
37:17 Megcsinálá a gyertyatartót is tiszta aranyból, vert [aranyból] csinálá a gyertyatartót; szára, ága, csészéi, gombjai és virágai õ magából valának.
37:18 És hat ág jöve ki oldalaiból; egyik oldalról is három gyertyatartó-ág, másik oldalról is három gyertyatartó-ág.
37:19 Három mandolavirágformájú csésze vala az egyik ágon, gombbal és virággal; így a másik ágon is három mandolavirágformájú csésze vala gombbal és virággal; így vala mind a hat ágon, a melyek kijövének a gyertyatartóból.
37:20 A gyertyatartón pedig négy mandolavirágformájú csésze vala, gombjaikkal és virágaikkal.
37:21 És gomb vala a két ág alatt õ magából, és gomb vala a két ág alatt õ magából, és gomb vala a két ág alatt õ magából, a hat ág szerint, a mely belõle jöve ki.
37:22 Gombjaik és ágaik belõle valának; az egész egy vert munka vala, tiszta aranyból.
37:23 És megcsinálá hét mécsét is, és azoknak hamvvevõit és hamutartóit, tiszta aranyból.
37:24 Egy talentom tiszta aranyból csinálá azt meg hozzá tartozó eszközeit is mind.
37:25 Megcsinálá a füstölõ oltárt is sittim-fából; hossza egy sing, szélessége is egy sing, négyszögû; magassága pedig két sing; õ magából valának szarvai.
37:26 És beborítá azt tiszta aranynyal, tetejét és oldalait köröskörül, és a szarvait is; és csinála hozzá arany pártázatot köröskörül.
37:27 És két arany karikát csinála hozzá, a pártázata alá, a két oldalán, mindkét oldalára, hogy legyenek rúdtartókul, hogy azokon hordozhassák azt.
37:28 A rúdakat is sittim-fából csinálá meg, és azokat is beborítá aranynyal.
37:29 A szent kenetnek olaját is megcsinálá, és a tiszta fûszerekbõl való füstölõt a kenetkészítõ mestersége szerint.
38:1 És megcsinálá azután az egészen égõáldozat oltárát sittim-fából; öt sing a hossza, öt sing a szélessége; négyszögû és három sing magas.
38:2 És csinála hozzá szarvakat is, a négy szegletére; õ magából voltak a szarvai, és beborítá azt rézzel.
38:3 Azután minden edényét is megcsinálá: a fazekakat, a lapátokat, a medenczéket, a villákat és a szenes serpenyõket; minden edényeit rézbõl csinálá.
38:4 Csinála az oltárhoz hálóforma rostélyt is rézbõl, annak párkányzata alá, alulról a közepéig.
38:5 Önte négy karikát is rézrostélynak négy szegletére, rúdtartókul.
38:6 A rúdakat sittim-fából csinálá meg, és rézzel borítá be.
38:7 És a rúdakat betolá az oltár oldalain levõ karikákba, hogy azokon hordozhassák azt; deszkákból, üresre csinálá azt.
38:8 Megcsinálá a mosdómedenczét is rézbõl, és annak lábát is rézbõl, a szolgálattevõ asszonyok tükreibõl, a kik a gyülekezet sátorának nyílása elõtt szolgáltak.
38:9 A pitvart is megcsinálá dél felõl; a déli oldalon a pitvar szõnyege száz singnyi vala sodrott lenbõl.
38:10 Azoknak húsz oszlopa, és húsz talpa rézbõl vala; az oszlopok horgai, és azoknak általkötõi ezüstbõl.
38:11 Észak felõl is száz singnyi. Azoknak húsz oszlopa és húsz talpa rézbõl; az oszlopok horgai és általkötõi ezüstbõl valának.
38:12 Napnyugot felõl pedig ötven sing szõnyeg vala. Azoknak tíz oszlopa és tíz talpa; az oszlopok horgai és általkötõi ezüstbõl valának.
38:13 A napkeleti oldalon is ötven singnyi.
38:14 Egy felõl tizenöt sing szõnyeg vala; három oszlopa és azoknak három talpa.
38:15 És a másik felõl is: a pitvar kapujától jobbra is, balra is tizenöt sing szõnyeg, és azoknak három oszlopa, három talpa.
38:16 A pitvarnak minden szõnyege köröskörül sodrott lenbõl vala.
38:17 Az oszlopok talpai rézbõl, az oszlopok horgai és általkötõi pedig ezüstbõl valának, azoknak fejei ezüsttel beborítva. A pitvar oszlopait is mind ezüst általkötõk övezték.
38:18 A pitvar kapujának leple hímzõmunka vala, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl; hossza húsz sing volt, magassága pedig szélességében öt sing, a pitvar szõnyegeinek megfelelõleg.
38:19 Azoknak négy oszlopa és négy talpa rézbõl, horgai ezüstbõl valának; fejeiknek borítása, és általkötõik is ezüstbõl.
38:20 A hajléknak és a pitvarnak szegei pedig köröskörûl mind rézbõl valának.
38:21 Ezek a hajléknak, a bizonyság hajlékának részei, a mint megszámláltattak a Mózes meghagyásából, a Léviták szolgálatára, Ithamár, az Áron pap fia által.
38:22 Bésaléel a Húr fiának, Urinak fia a Júda nemzetségébõl, csinálta mind azt, a mit az Úr parancsolt vala Mózesnek.
38:23 És vele együtt Aholiáb, Akhiszamák fia, Dán nemzetségébõl a ki mester vala a faragásban, a kötõ és hímzõmunkában, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és lenfonállal.
38:24 Mind az az arany, a mely a munkára, a szenthelynek összes munkáira feldolgoztaték, ez az áldozati arany: huszonkilencz talentom, és hétszáz harmincz siklus vala, a szent siklus szerint.
38:25 Az ezüst pedig, a gyülekezet megszámlált [tagjaitól, száz] talentom, és ezer hétszáz hetvenöt siklus, a szent siklus szerint.
38:26 Fejenként egy beka, [vagy is] fél siklus, a szent siklus szerint, mindenkitõl, a ki átesett a megszámláltatáson, húsz esztendõstõl fölfelé, a kik hatszáz háromezeren és ötszázötvenen valának.
38:27 A száz talentom ezüstbõl megönték a szent helyhez való talpakat, és a függöny [oszlopainak] talpait; száz talpat száz talentomból, egy talentomból egy talpat.
38:28 Az ezer hétszáz hetvenöt [siklusból] csinálák az oszlopok horgait, és beboríták azoknak fejeit, és általfogák azokat.
38:29 Az áldozati réz pedig hetven talentom, és kétezer négyszáz siklus vala.
38:30 Abból csinálák a talpakat a gyülekezet sátorának nyílásához, és a réz oltárt, az ahhoz való réz rostélyt, és az oltárnak minden edényeit.
38:31 A pitvar talpait is köröskörül, és a pitvar kapujához való talpakat, meg a hajlék összes szegeit, és a pitvar összes szegeit köröskörül.
39:1 A kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû [fonálból] pedig csinálának szolgálati ruhákat a szenthelyen való szolgálatra. Áronnak is úgy készíték a szent ruhákat, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
39:2 Az efódot csinálák aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl.
39:3 És aranyból vékony lapokat verének, és azokat fonalakká metélék, hogy feldolgozzák a kék, és a bíborpiros, és a karmazsinszínû, és a lenfonál közé, mestermunkával.
39:4 Csinálának hozzá összekötött vállkötõket: a két végükön kapcsolák össze.
39:5 Az átkötõ öv is, a mely rajta vala, abból való, ugyanolyan mívû vala, [mint az efód:] aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl, a mint az Úr parancsolta Mózesnek.
39:6 Megcsinálák azután az ónix köveket is, arany boglárokba foglalva, kimetszve pecsétmetszés módjára, az Izráel fiainak neveire.
39:7 És rátették azokat az efód vállkötõire, az Izráel fiaira való emlékeztetés kövei gyanánt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
39:8 Megcsinálák a hósent is mestermunkával, mint az efódot, aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl.
39:9 Négyszögû vala a hósen, és kétrétûre készíték azt; egy arasz vala hossza, egy arasz a szélessége is két rétben.
39:10 És négy sor követ foglalának abba, ily sorban: szárdiusz, topáz, smaragd; az elsõ sor.
39:11 A második sor: karbunkulus, zafir és gyémánt.
39:12 A harmadik sor: jáczint, agát és amethiszt.
39:13 A negyedik sor: krizolith, ónix és jáspis, a melyek mind arany boglárokba foglaltattak a magok helyén.
39:14 A kövek pedig Izráel fiainak nevei szerint valának, tizenkettõ vala az õ nevök szerint, és pecsét módjára metszve, mindenik a reá való névvel, a tizenkét nemzetség szerint.
39:15 És csinálának a hósenre sodrott mívû fonatékot is tiszta aranyból.
39:16 Azután csinálának két arany boglárt, és két arany karikát; és a két arany karikát rá tevék a hósen két szegletére.
39:17 A két arany fonatékot pedig a hósen két szegletén levõ két karikába fûzték.
39:18 És a két fonaték [másik] két végét oda foglalák a két boglárhoz, és azokat az efód vállkötõihez tûzék, annak elõrészére.
39:19 Csinálának [más] két arany karikát is, és oda tevék azokat a hósen két szegletére, azon a szélén, a mely befelé vala az efód felõl.
39:20 És csinálának [még] két arany karikát, és azokat az efód két vállkötõjére tevék, alól, annak elõrésze felõl, az összefoglalás mellett, az efód övén felül.
39:21 És a hósent az õ karikáinál fogva odacsatolák az efód karikáihoz, kék zsinórral, hogy az efódnak öve felett legyen, és el ne váljék a hósen az efódtól; a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
39:22 És megcsinálák az efód palástját takácsmunkával, egészen kék lenbõl.
39:23 És a palást közepén levõ nyílás olyan vala, mint a pánczélnak nyílása; szegése vala a nyílásnak köröskörül, hogy el ne szakadjon.
39:24 És a palást alsó peremére csinálának gránátalmákat, kék, és bíborpiros, és karmazsinszinû sodrott fonálból.
39:25 Csinálának csengettyûket is tiszta aranyból, és tevék a csengettyûket a gránátalmák közé, a palást peremére köröskörül a gránátalmák közé.
39:26 Csengettyû meg gránátalma, csengettyû meg gránátalma a palást peremén köröskörül, hogy abban szolgáljanak, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
39:27 Megcsinálák a len köntösöket is takácsmunkával, Áronnak és az õ fiainak.
39:28 A len süveget is, a süveg ékességeit is lenbõl, és a gyolcs lábravalókat sodrott lenbõl.
39:29 Az övet is sodrott lenbõl, és kék, bíborpiros és karmazsinszínû fonálból hímzõmunkával, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
39:30 A szent koronához való lapot is megcsinálák tiszta aranyból, és felírák rá a pecsétmetszõ módjára: Szentség az Úrnak.
39:31 És kötének reá kék zsinórt, hogy felkössék azzal a süvegre, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
39:32 Így végezteték el a gyülekezet sátora hajlékának egész munkája; és az Izráel fiai egészen úgy csinálák, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek, úgy csinálták.
39:33 És vivék a hajlékot Mózeshez: a sátort és annak minden eszközét, horgait, deszkáit, reteszrúdait, oszlopait, és talpait.
39:34 A veresre festett kosbõrökbõl készült takarót is, és a borzbõrökbõl készült takarót, és a takarófüggönyt.
39:35 A bizonyság ládáját, annak rúdait, és a fedelet.
39:36 Az asztalt és annak minden edényét, és a szent kenyeret.
39:37 A tiszta gyertyatartót: annak mécseit, a felszereléshez való mécseket s minden hozzávalót, a világító olajjal együtt.
39:38 Az arany oltárt, a kenetnek olaját, a fûszerekbõl való füstölõt, és a sátor nyílására való leplet.
39:39 A réz oltárt és annak réz rostélyát, rúdait és minden edényeit, a mosdómedenczét és annak lábát.
39:40 A pitvar szõnyegeit, oszlopait, talpait: és a pitvar kapujára való leplet, annak köteleit, szegeit, és a hajlék szolgálatjára való minden eszközt a gyülekezet sátoránál.
39:41 A szolgálati ruhákat, a szenthelyen való szolgálatra, a szent ruhákat Áron papnak, és fiainak ruháit a papi tisztre.
39:42 A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, egészen úgy csinálának az Izráel fiai minden munkát.
39:43 És megtekinte Mózes minden munkát, és ímé elkészíték azt, úgy készíték el, a mint az Úr parancsolta vala, és megáldá õket Mózes.
40:1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
40:2 Az elsõ hónapban, a hónap elsõ napján, állítsd fel a gyülekezet sátorának hajlékát.
40:3 És tedd oda a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát a fedéllel.
40:4 Azután vidd be az asztalt, és hozd azt rendbe a reávalókkal. Vidd be a gyertyatartót is, és gyújtsd meg annak mécseit.
40:5 És helyheztesd a füstölõ áldozat arany oltárát a bizonyság ládája elé, tedd fel a leplet a hajlék nyílására.
40:6 Azután helyheztesd az egészen égõáldozat oltárát a gyülekezet sátora hajlékának nyílása elé.
40:7 A mosdómedenczét pedig helyheztesd a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és önts belé vizet.
40:8 Azután állítsd fel köröskörül a pitvart, és a pitvar kapujára tedd rá a leplet.
40:9 Azután vedd a kenetnek olaját, és kend meg a hajlékot és mind azt a mi benne van: így szenteld meg azt, és minden edényét, hogy szent legyen.
40:10 Kend meg az egészen égõáldozat oltárát is és annak minden edényét; így szenteld meg az oltárt, hogy az oltár legyen szentséges.
40:11 A mosdómedenczét és lábát is kend meg; így szenteld meg azt.
40:12 Azután állítsd Áront és az õ fiait a gyülekezet sátorának nyílásához, és mosd meg õket vízzel.
40:13 És öltöztesd fel Áront a szent ruhákba, és kend fel õt; így szenteld fel, és legyen papom.
40:14 Fiait is állítsd elõ és öltöztesd fel õket köntösökbe;
40:15 És kend fel õket, a mint az õ atyjokat felkenéd, hogy legyenek papjaim, és lészen az õ megkenetésök nékik örökös papság, az õ nemzetségökben.
40:16 És egészen úgy cselekedék Mózes, a mint az Úr parancsolta néki, úgy cselekedék.
40:17 Lõn azért a második év elsõ hónapjában, a hónap elsõ napján, hogy felállíták a hajlékot.
40:18 Mózes tehát felállítá a hajlékot, és letevé annak talpait, a deszkáit is felállítá, beilleszté a reteszrúdakat, és felállítá annak oszlopait.
40:19 Azután kifeszíté a hajlékra a sátort, és a sátor takaróját is reá teríté felülrõl, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.
40:20 És vevé és betevé a bizonyságot is a ládába, a rúdakat pedig a ládára tevé, és a ládára felül helyezteté a fedelet.
40:21 Azután bevivé a ládát a hajlékba, és feltevé a takaró függönyt, és elfedezé a bizonyság ládáját, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
40:22 Az asztalt is bevivé a gyülekezet sátorába, a hajléknak északi oldalába, a függönyön kivül.
40:23 És rakott arra kenyereket sorban az Úr elõtt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
40:24 És a gyertyatartót helyhezteté a gyülekezet sátorába az asztal ellenébe, a hajléknak déli oldalán.
40:25 És meggyújtá a mécseket az Úr elõtt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
40:26 Az arany oltárt pedig helyhezteté a gyülekezet sátorába a függöny elébe.
40:27 És füstölögtete rajta fûszerekbõl való füstölõt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
40:28 A hajlék nyílására a leplet is felvoná.
40:29 Az egészen égõáldozat oltárát pedig helyhezteté a gyülekezet sátora hajlékának nyílása elé, és áldozék azon egészen égõáldozattal és ételáldozattal, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.
40:30 A mosdómedenczét pedig helyhezteté a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és önte abba vizet a mosdásra.
40:31 És megmosák abból Mózes és Áron és az õ fiai kezeiket és lábaikat.
40:32 Mikor a gyülekezet sátorába menének, és mikor az oltárhoz járulának, megmosdának, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
40:33 Azután felállítá a pitvart a hajlék és az oltár körül, és a pitvar kapujára feltevé a leplet. Így végezé el Mózes a munkát.
40:34 És a felhõ befedezé a gyülekezet sátorát, és az Úrnak dicsõsége betölté a hajlékot.
40:35 És Mózes nem mehete be a gyülekezet sátorába, mert a felhõ rajta nyugovék, és az Úrnak dicsõsége tölté be a hajlékot.
40:36 És mikor a felhõ felszáll vala a hajlékról, az Izráel fiai elindulának; [így lõn] egész utazásuk alatt.
40:37 Ha pedig a felhõ nem szálla fel, õk sem indulának el, míg csak fel nem szálla.
40:38 Mert az Úrnak felhõje vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tûz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.