1:1 Az Úr igéje, a mely lõn a moreseti Mikeáshoz, Jótám, Akház és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében, a melyet látott Samária és Jeruzsálem felõl.
1:2 Halljátok meg minden népek, figyelmezz föld és annak teljessége. És az Úr Isten legyen bizonyság ellenetek; az Úr az õ szent templomából!
1:3 Mert ímé, kijõ az Úr az õ helyérõl, és leszáll és lépdel a földnek magaslatain.
1:4 És szétmállanak alatta a hegyek, a völgyek pedig szétszakadoznak, mint a viasz a tûz elõtt, mint a meredekrõl leszakadó vizek.
1:5 A Jákób vétkéért lészen mindez, és az Izráel házának bûnei miatt! Micsoda a Jákób vétke? Avagy nem Samária-é? És mik a Júda magaslatai? Avagy nem Jeruzsálem-é?
1:6 De olyanná teszem Samáriát, mint a mezõben való kõrakás, szõlõ-plánták [helyévé;] és lezúdítom a völgybe az õ köveit, és még fundamentomit is kimutatom.
1:7 Faragott képei mind összetöretnek és minden ajándékát tûz égeti meg. Minden bálványait semmivé teszem; mert paráznaság bérébõl gyûjtögette azokat, azért ismét paráznaság bérévé legyenek.
1:8 E miatt kesergek és jajgatok; ruhátalan és mezítelen járok. Üvöltök, mint a sakálok, és sikongok, mint a struczmadarak.
1:9 Mert halálosak az õ sebei. Bizony Júdáig ér; népem kapujáig hatol, Jeruzsálemig.
1:10 Gáthban hírül ne adjátok; sírván ne sírjatok; Beth-le- Afrában porba heveredtem.
1:11 Költözzetek el, Safirnak lakója gyalázatos meztelenül! Nem vonult ki Saanán lakosa; Beth-Eselnek siralma nem enged tartózkodni.
1:12 Mert beteg lett Marótnak lakosa [az õ] java[i] miatt; mert veszedelem szállt le az Úrtól Jeruzsálemnek kapujára.
1:13 Gyors paripához kösd a szekeret, Lákisnak lakója! [ki] a bûnnek kezdõje valál a Sion leányánál. Bizony te benned találtatnak Izráel vétkei!
1:14 Azért adj válólevelet Moreset-Gátnak! Akzib házai megcsalják Izráel királyait.
1:15 Még hozok én te néked örököst, Marésa lakosa; Adullámig hat el Izráel dicsõsége!
1:16 Nyírd le, kopaszítsd meg magadat a te gyönyörûséges fiaidért! Szélesítsd meg kopaszságodat, mint a keselyû; mert rabságra vitettek el tõled!
2:1 Jaj azoknak, a kik hamisságot gondolnak és a kik ágyasházukban gonoszságot cselekesznek, [és] végrehajtják azt, mihelyt megvirrad, mert hatalmuk van hozzá.
2:2 Megkívánják a mezõket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az õ házanépét az embert és az õ örökségét!
2:3 Annakokáért ezt mondja az Úr: Ímé, én [is] gonoszt gondolok e nemzetség ellen, melybõl ki nem vonhatjátok a ti nyakatokat és nem jártok kevélyen, mivel gonosz idõ lészen az!
2:4 Azon a napon példabeszéd támad rólatok, és siralmat sírnak, mondván: Oda van! elpusztultunk! Népem örökségét felcserélte! Miként rabolja el tõlem; hûtelennek osztja ki mezeinket!
2:5 Azért nem lesz néked, a ki mérõzsinórt vessen sors szerint az Úrnak gyülekezetében.
2:6 Ne prófétáljatok! prófétálnak õk. [Ha ]nem prófétálnak ezeknek, nem múlik el a gyalázat!
2:7 Oh te, ki Jákób házának mondatol! hát türelmetlen-é az Úrnak lelke, avagy ezek-é az õ cselekedetei? Nem javára válnak-é az én cselekedeteim annak, a ki igazán jár?
2:8 A minap mint egy ellenség támadt fel az én népem; a köntösrõl a palástot letépik a gyanútlanul járókról, a háborútól idegenkedõkrõl.
2:9 Népem asszonyait kiûzitek boldogságuk házából; kisdedeiktõl örökre elveszitek az én dicsõségemet.
2:10 Keljetek fel és menjetek ki, mert ez nem a nyugalomnak helye; a tisztátalanság miatt, a mely elveszít, és pedig borzasztó veszedelemmel!
2:11 Ha valamely szélházi és csalárd így hazudoznék: Prédikálok néked borról és részegítõ italról, az volna e népnek prófétája.
2:12 Mindenestõl egybegyûjtelek téged, Jákób! Összetakarítom Izráel maradékát. Összegyûjtöm õket, mint a boczrai juhokat, mint a nyájat az õ karámja közé; hemzsegnek majd az ember-sokaság miatt.
2:13 Elõttök megy fel az [út]törõ; kitörnek és átmennek a kapun és kivonulnak, és elõttök megy a királyuk, és élükön az Úr!
3:1 És mondám én: Halljátok, kérlek, Jákób fejedelmei és Izráel házának vezérei: Nem a ti tisztetek-é tudni az ítéletet?!
3:2 Ti, kik gyûlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! A kik levonszátok róluk bõrüket és csontjaikról az õ húsokat!
3:3 A kik megeszik az én népemnek húsát, és lenyúzzák róluk bõrüket, és összetörik csontjaikat, és feldarabolják, akár csak a fazékba, és mint húst a tálba.
3:4 Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg õket; sõt elrejti akkor orczáját elõlök, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik.
3:5 Így szól az Úr a próféták ellen, a kik elámítják az én népemet, a kik, ha van mit rágniok, békességet hirdetnek, az ellen pedig, a ki nem vet valamit szájokba, hadat indítanak.
3:6 Azért éjszaka [száll] rátok, hogy ne lássatok, és sötétség [jõ] rátok, hogy ne jövendölhessetek, és a nap lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtok a nappal.
3:7 És megszégyenülnek a látók, és elpirulnak a jövendõmondók, és elfedik szájokat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentõl.
3:8 Én ellenben megteljesedem az Úr lelkének erejével, és ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákóbnak az õ vétkét, és Izráelnek az õ bûnét.
3:9 Halljátok ezt, kérlek, Jákób házának fejei és Izráel házának vezérei! a kik útáljátok az ítéletet, és minden igazságot elcsavartok;
3:10 A kik vérrel építitek a Siont, és Jeruzsálemet hamissággal!
3:11 [Kiknek] fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az Úr?! Nem következik mi reánk veszedelem!
3:12 Azért ti miattatok mezõvé szántatik a Sion, és kõhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdõs hegygyé.
4:1 És lészen: az utolsó idõben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.
4:2 Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az õ útaira, és járjunk az õ ösvényein! Mert Sionból jõ ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálembõl.
4:3 És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erõs nemzeteket nagy messze [földig] és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.
4:4 És kiki nyugszik az õ szõlõje alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti õket, mert a Seregek Urának szája szólott.
4:5 Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké.
4:6 Azon a napon, azt mondja az Úr, összegyûjtöm a sántát, és összeszedem az elszéledetteket, és a kiket megsanyargattam.
4:7 És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erõs nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.
4:8 És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljõ tehozzád és elérkezik az elõbbi hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma.
4:9 Miért kiáltasz hát kiáltva? Nincsen-é közötted király? Elveszett-é a te tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a gyermek-szûlõt?!
4:10 Gyötrõdj és kinlódj, Sionnak leánya, mint a gyermek-szülõ! Mert ímé, kimégy a városból, és a mezõn tanyázol, és egészen Bábelig mégysz. Ott szabadíttatol meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek kezébõl.
4:11 Mert ímé, sok nemzetség gyûlt össze ellened, a kik ezt mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon!
4:12 De õk nem tudják az Úr gondolatait és nem értik az õ szándékát, hogy összegyûjti õket, mint a kévét a szérûre.
4:13 Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig aczéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának.
5:1 Seregelj hát egybe, seregek leánya! Ostrommal támadt ellenünk; pálczával verjék arczul Izráel biráját!
5:2 De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belõled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitõl fogva, öröktõl fogva van.
5:3 Azért odaadja õket, míg a szûlõ szûl, de az õ atyjafiainak maradékai visszatérnek Izráel fiaihoz.
5:4 És megáll, és legeltet az Úrnak erejével, az Úrnak az õ Istenének fenséges nevével, és [bátorsággal] lakoznak, mert ímé felmagasztaltatik a földnek határáig.
5:5 És õ a [mi] békesség[ünk]. Ha az Assirus eljõ a mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét pásztort és nyolcz fejedelmi férfiút.
5:6 És megrontják Assiria földjét fegyverrel Nimród földjét is az õ kapuiban; és megszabadít az Assirustól, ha a mi földünkre eljõ és a mi határunkba lép.
5:7 És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fûnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban.
5:8 És a Jákób maradéka a pogányok között, a sok nép között olyan lészen, mint az oroszlán az erdei vadak között; mint az oroszlán-kölyök a juhoknak nyája között, a mely ha betör, tipor és tép, és nincs, a ki [tõle] megszabadítson.
5:9 Erõt vészen a te kezed szorongatóidon, és minden ellenségeid kivágattatnak.
5:10 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kivágom lovaidat közüled, és elvesztem hadi-szekereidet.
5:11 És kivágom földednek városait, és ledöntöm minden erõsségeidet.
5:12 És kivágom kezedbõl a bûvszereket, és szemfényvesztõid nem lesznek néked.
5:13 És kivágom faragott képeidet és bálványaidat közüled, és nem imádod többé kezeidnek csinálmányait.
5:14 És kiszaggatom a te berkeidet közüled és elpusztítom a te városaidat.
5:15 És haraggal és hévvel állok bosszút a pogányokon, a kik nem engedelmeskedtek.
6:1 Halljátok csak, a mit mond az Úr! Kelj fel, perelj a hegyekkel, és hallják meg szódat a halmok.
6:2 Halljátok meg hegyek az Úr peres dolgát, és ti, a földnek örök alapjai! Mert pere van az Úrnak az õ népével, és az Izráellel is perbe száll.
6:3 Én népem! mit vétettem te ellened, és mivel fárasztottalak el téged?! Tégy vallást ellenem!
6:4 Hiszen felhoztalak Égyiptom földjérõl, és a szolgák házából megváltottalak, és elõtted küldém Mózest, Áront és Máriát!
6:5 Én népem! Emlékezzél csak: mit koholt Bálák, Moábnak királya, és mit felelt néki Bálám, a Beor fia? Sittimtõl fogva Gilgálig, hogy megismerjed az Úr igazságos cselekedeteit.
6:6 Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égõáldozatokkal menjek-é elébe, esztendõs borjúkkal?!
6:7 Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, [vagy] tízezernyi olaj-patakokban? Elsõszülöttemet adjam-é vétkemért, [vagy] méhem gyümölcsét lelkemnek bûnéért?!
6:8 Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tõled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.
6:9 Az Úrnak szava kiált a városnak, és a te neved néz bölcseségre. Halljátok meg a vesszõt és ki rendeli azt?!
6:10 [Vannak-é] még a gonosznak házában hamissággal gyûjtött kincsek, és ösztövér véka, a mely útálatos?
6:11 Vajjon jóváhagyom-é a hamis mértéket, és a zsákba [rejtett] csalárd fontokat?
6:12 Mert a gazdagok megtöltöztek köztök ragadománynyal, lakosai pedig hazugságot szólnak, és nyelvök csalárd az õ szájokban.
6:13 Én is azért megvervén, beteggé teszlek téged; elpusztítalak a te bûneid miatt.
6:14 Eszel te, de meg nem elégszel, és benned [marad] a te éhséged; és gyûjtesz, de nem takarítasz, és a mit megtakarítsz is, fegyverre hányom.
6:15 Vetsz te, de nem aratsz; olajat sajtolsz te, de nem kened [magadat] olajjal, és mustot is, de bort nem iszol!
6:16 Mert az Omri parancsolataihoz szabjátok magatokat és az Ákháb házának minden dolgához, és azoknak tanácsán jártok! Hogy pusztasággá tegyelek tégedet, az õ lakosait pedig csúfsággá, és hordozzátok népemnek gyalázatát.
7:1 Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mezõ, mint a megszedett szõlõ: egy enni való gerezd sem maradott; [pedig] zsengére vágyott a lelkem!
7:2 Elveszett e földrõl a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
7:3 Gonoszságra [készek] a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelõzik, és a biró fizetésre [vár;] a fõember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
7:4 A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te õrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az õ zûrzavaruk.
7:5 Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülõ elõtt [is] zárd be szádnak ajtaját.
7:6 Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az õ napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
7:7 De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
7:8 Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék [is,] az Úr az én világosságom!
7:9 Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az õ igazságát.
7:10 De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják õt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár.
7:11 Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!
7:12 Azon a na[pon] eljõnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertõl tengerig és hegytõl hegyig.
7:13 És pusztává lesz a föld az õ lakói miatt, az õ cselekedeteik gyümölcséért.
7:14 Legeltesd népedet a te vesszõddel, a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdõben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain!
7:15 Mint az Égyiptom földérõl kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.
7:16 Látják [ezt] a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek;
7:17 Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jõnek rejtekeikbõl; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetõled!
7:18 Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bûnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
7:19 Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bûnünket!
7:20 Hûséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az õsidõkben.