1:1 Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
1:2 Hanem az Úr törvényében van gyönyörûsége, és az õ törvényérõl gondolkodik éjjel és nappal.
1:3 És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
1:4 Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
1:5 Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.
1:6 Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.
2:1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
2:2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:
2:3 Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
2:4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.
2:5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:
2:6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
2:7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
2:8 Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
2:9 Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.
2:10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
2:11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
2:12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!
3:1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.
3:2 Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
3:3 Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.
3:4 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
3:5 Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.
3:6 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
3:7 Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
3:8 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]
4:1 Az éneklõmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.
4:2 Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
4:3 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsõségem? [Meddig] szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.
4:4 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
4:5 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.
4:6 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
4:7 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
4:8 Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk. [ (Psalms 4:9) Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. ]
5:1 Az éneklõmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára.
5:2 Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!
5:3 Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!
5:4 Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.
5:5 Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.
5:6 Nem állhatnak meg szemeid elõtt a kevélyek, gyûlölsz te minden bûnt cselekedõt.
5:7 Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.
5:8 Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.
5:9 Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd elõttem a te útadat!
5:10 Mert nincsen az õ szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az õ torkuk, nyelvökkel hizelkednek.
5:11 Kárhoztasd õket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el õket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.
5:12 És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod õket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet. [ (Psalms 5:13) Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal. ]
6:1 Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.
6:2 Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
6:3 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
6:4 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
6:5 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
6:6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?
6:7 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
6:8 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
6:9 Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
6:10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. [ (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. ]
7:1 Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.
7:2 Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözõmtõl, és szabadíts meg engem,
7:3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
7:4 Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.
7:5 Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:
7:6 [Akkor] ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsõségemet. Szela.
7:7 Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!
7:8 És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.
7:9 Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!
7:10 Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erõsítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.
7:11 Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívûeket.
7:12 Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.
7:13 Ha meg nem tér a [gonosz,] kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.
7:14 Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.
7:15 Ímé, álnoksággal vajúdik [a gonosz], hamisságot fogan és hazugságot szül.
7:16 Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.
7:17 Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az õ erõszakossága. [ (Psalms 7:18) Dicsérem az Urat az õ igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének. ]
8:1 Az éneklõmesternek a gittithre; Dávid zsoltára.
8:2 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsõségedet.
8:3 A csecsemõk és csecsszopók szájával erõsítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyûlölködõt és bosszúállót elnémítsd.
8:4 Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:
8:5 Micsoda az ember - [mondom] - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?
8:6 Hiszen kevéssel tetted õt kisebbé az Istennél, és dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt!
8:7 Úrrá tetted õt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;
8:8 Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezõnek vadait is;
8:9 Az ég madarait és a tenger halait, [mindent], a mi a tenger ösvényein jár. [ (Psalms 8:10) Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön! ]
9:1 Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.
9:2 Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
9:3 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
9:4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;
9:5 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró.
9:6 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
9:7 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
9:8 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.
9:9 És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
9:10 És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.
9:11 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
9:12 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.
9:13 Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
9:14 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
9:15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
9:16 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
9:17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
9:18 Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.
9:19 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
9:20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted! [ (Psalms 9:21) Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela. ]
10:1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?
10:2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
10:3 Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
10:4 A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
10:5 Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
10:6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.
10:7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
10:8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
10:9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10:10 Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.
10:11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
10:12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!
10:13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]
10:14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
10:15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.
10:16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.
10:17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
10:18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.
11:1 Az éneklõmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!
11:2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívûekre lövöldözzenek.
11:3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?
11:4 Az Úr az õ szent templomában, az Úr trónja az egekben; az õ szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.
11:5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelõjét, gyûlöli az õ lelke.
11:6 Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!
11:7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az õ orczáját.
12:1 Az éneklõmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.
12:2 Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.
12:3 Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak.
12:4 Vágja ki az Úr mind a hizelkedõ ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.
12:5 A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?
12:6 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.
12:7 Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földbõl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.
12:8 Te Uram, tartsd meg õket; õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké. [ (Psalms 12:9) Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. ]
13:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
13:2 Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tõlem?
13:3 Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?
13:4 Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;
13:5 Hogy ne mondja ellenségem: meggyõztem õt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.
13:6 Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!
14:1 Az éneklõmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.
14:2 Az Úr letekintett a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?
14:3 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
14:4 Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévõk, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?
14:5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
14:6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az õ bizodalma.
14:7 Vajha eljõne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.
15:1 Dávid zsoltára.
15:2 A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az õ szívében.
15:3 Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.
15:4 A megbélyegzett útálatos az õ szemeiben, de az Urat félõket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.
15:5 Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.
16:1 Dávid miktámja.
16:2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
16:3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.
16:4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
16:5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
16:6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
16:7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
16:8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.
16:9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
16:10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
16:11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.
17:1 Dávid imádsága.
17:2 A te orczádtól jõjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
17:3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.
17:4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire.
17:5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
17:6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
17:7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
17:8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
17:9 A gonoszok elõl, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elõl, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
17:10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
17:11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
17:12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülõ oroszlánkölyökhöz.
17:13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le õt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
17:14 Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl! Az õ osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
17:15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.
18:1 Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.
18:2 És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!
18:3 Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
18:4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.
18:5 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
18:6 A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.
18:7 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
18:8 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
18:9 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.
18:10 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
18:11 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
18:12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.
18:13 Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.
18:14 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.
18:15 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
18:16 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
18:17 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.
18:18 Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
18:19 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
18:20 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
18:21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
18:22 Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.
18:23 Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
18:24 És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.
18:25 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.
18:26 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
18:27 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
18:28 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
18:29 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
18:30 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.
18:31 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.
18:32 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?
18:33 Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:
18:34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
18:35 Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
18:36 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
18:37 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
18:38 Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
18:39 Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
18:40 Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.
18:41 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.
18:42 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
18:43 És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.
18:44 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
18:45 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
18:46 Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.
18:47 Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
18:48 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
18:49 A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.
18:50 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. [ (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké. ]
19:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
19:2 Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
19:3 Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.
19:4 Nem [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, a melynek hangja nem hallható:
19:5 Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az õ mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.
19:6 Olyan ez, mint egy võlegény, a ki az õ ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hõs, hogy futhatja a pályát.
19:7 Kijövetele az ég [egyik] szélétõl s forgása a [másik] széléig; és nincs semmi, a mi elrejtõzhetnék hevétõl.
19:8 Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût.
19:9 Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.
19:10 Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak.
19:11 Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.
19:12 Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.
19:13 Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bûnöktõl tisztíts meg engemet.
19:14 Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektõl. [ (Psalms 19:15) Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai elõtted, legyenek, oh Uram, kõsziklám és megváltóm. ]
20:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
20:2 Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.
20:3 Küldjön néked segítséget a szent helyrõl; és a Sionból támogasson téged.
20:4 Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égõáldozataidat találja kövéreknek. Szela.
20:5 Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.
20:6 Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót [lobogtassunk:] teljesítse az Úr minden kérésedet!
20:7 Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja õt szent egeibõl jobbjának segítõ erejével.
20:8 Ezek szekerekben, amazok lovakban [bíznak;] mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevérõl emlékezünk meg.
20:9 Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk. [ (Psalms 20:10) Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá. ]
21:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
21:2 Uram, a te erõsségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.
21:3 Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela.
21:4 Sõt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.
21:5 Életet kért tõled: adtál néki hosszú idõt, örökkévalót és végtelent.
21:6 Nagy az õ dicsõsége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.
21:7 Sõt áldássá tetted õt örökké, megvidámítottad õt színed örömével.
21:8 Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.
21:9 Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyûlölõidet.
21:10 Tüzes kemenczévé teszed õket megjelenésed idején; az Úr az õ haragjában elnyeli õket és tûz emészti meg õket.
21:11 Gyümölcsüket kiveszted e földrõl, és magvokat az emberek fiai közül.
21:12 Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;
21:13 Mert meghátráltatod õket, íved húrjait arczuknak feszíted. [ (Psalms 21:14) Emelkedjél fel Uram, a te erõddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat! ]
22:1 Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
22:2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
22:3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
22:4 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
22:5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.
22:6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
22:7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
22:8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
22:9 Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!
22:10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.
22:11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.
22:12 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
22:13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
22:14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
22:15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.
22:16 Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
22:17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
22:18 Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.
22:19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
22:20 De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.
22:21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.
22:22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22:23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
22:24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!
22:25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
22:26 Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.
22:27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!
22:28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.
22:29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
22:30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
22:31 Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]
23:1 Dávid zsoltára. nem szûkölködöm.
23:2 Fûves legelõkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem.
23:3 Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az õ nevéért.
23:4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszszõd és botod, azok vigasztalnak engem.
23:5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elõtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
23:6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
24:1 Dávid zsoltára. a föld kereksége s annak lakosai.
24:2 Mert õ alapította azt a tengereken, és a folyókon megerõsítette.
24:3 Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az õ szent helyén?
24:4 Az ártatlan kezû és tiszta szívû, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.
24:5 Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétõl.
24:6 Ilyen az õt keresõk nemzetsége, a Jákób [nemzetsége,] a kik a te orczádat keresik. Szela.
24:7 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsõség királya.
24:8 Kicsoda ez a dicsõség királya? Az erõs és hatalmas Úr, az erõs hadakozó Úr.
24:9 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsõség királya!
24:10 Kicsoda ez a dicsõség királya? A seregek Ura, õ a dicsõség királya. Szela.
25:1 Dávidé.
25:2 Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
25:3 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tõled.
25:4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
25:5 Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
25:6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedrõl, mert azok öröktõl fogva vannak.
25:7 Ifjúságomnak vétkeirõl és bûneimrõl ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
25:8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezõket.
25:9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az õ útjára tanítja meg az alázatosokat.
25:10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hûség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
25:11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bûnömet, mert sok az.
25:12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
25:13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
25:14 Az Úr bizodalmas az õt félõkhöz, és szövetségével oktatja õket.
25:15 Szemeim mindenha az Úrra [néznek,] mert õ húzza ki a tõrbõl lábamat.
25:16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
25:17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
25:18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bûnömet.
25:19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyûlölséggel gyûlölnek engem.
25:20 Õrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
25:21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
25:22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.
26:1 Dávidé.
26:2 Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.
26:3 Mert kegyelmed szemem elõtt van, és hûségedben járok-kelek.
26:4 Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.
26:5 Gyûlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.
26:6 Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!
26:7 Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.
26:8 Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsõséged hajlékának helyét.
26:9 Ne sorozd a bûnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,
26:10 A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.
26:11 Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.
26:12 Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.
27:1 Dávidé.
27:2 Ha gonoszok jõnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - õk botlanak meg és hullanak el.
27:3 Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [õ benne] bízom én.
27:4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az õ templomában.
27:5 Bizony elrejt engem az õ hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
27:6 Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az õ sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
27:7 Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
27:8 Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
27:9 Ne rejtsd el orczádat elõlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítõm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
27:10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
27:11 Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözõim miatt.
27:12 Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erõszakot lihegnek.
27:13 Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élõknek földén!
27:14 Várjad az Urat, légy erõs; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
28:1 Dávidé. ne fordulj el szótlanul tõlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.
28:2 Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé.
28:3 Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevõk közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívökben.
28:4 Fizess meg nékik az õ cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat!
28:5 Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja õket és föl nem építi õket.
28:6 Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát.
28:7 Az Úr az én erõm és paizsom, õ benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem õt.
28:8 Az Úr az õ népének ereje, és az õ fölkentjének megtartó erõssége.
28:9 Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel õket mindörökké!
29:1 Dávid zsoltára.
29:2 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.
29:3 Az Úr szava [zeng] a vizek fölött, a dicsõség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.
29:4 Az Úr szava erõs; az Úr szava fenséges.
29:5 Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is.
29:6 És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.
29:7 Az Úr szava tûzlángokat szór.
29:8 Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.
29:9 Az Úr szava megborjaztatja a nõstény szarvasokat, lehántja az erdõket, és az õ hajlékában mindene azt mondja: dicsõ!
29:10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.
29:11 Az Úr ad erõt népének, az Úr megáldja népét békességgel.
30:1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
30:2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
30:3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
30:4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
30:5 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.
30:6 Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.
30:7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
30:8 Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
30:9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
30:10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
30:11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
30:12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged. ]
31:1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
31:2 Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
31:3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.
31:4 Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.
31:5 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.
31:6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.
31:7 Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
31:8 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;
31:9 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.
31:10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
31:11 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.
31:12 Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.
31:13 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
31:14 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
31:15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
31:16 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.
31:17 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.
31:18 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.
31:19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
31:20 Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.
31:21 Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.
31:22 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!
31:23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
31:24 Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek! [ (Psalms 31:25) Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! ]
32:1 Dávid tanítása.
32:2 Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
32:3 Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.
32:4 Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerõm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.
32:5 Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bûneimnek terhét. Szela.
32:6 Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas idõben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el õ hozzá.
32:7 Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtõl; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.
32:8 Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.
32:9 Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, [mert] nem közelít hozzád.
32:10 Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.
32:11 Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkûek!
33:1 Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.
33:2 Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.
33:3 Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.
33:4 Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hûséges.
33:5 Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.
33:6 Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.
33:7 Összegyûjti a tenger vizeit, mintegy tömlõbe; tárházakba rakja a hullámokat.
33:8 Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tõle minden földi lakó.
33:9 Mert õ szólt és meglett, õ parancsolt és elõállott.
33:10 Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.
33:11 Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékrõl-nemzedékre.
33:12 Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.
33:13 Az égbõl letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.
33:14 Székhelyérõl lenéz a föld minden lakosára.
33:15 Õ alkotta mindnyájok szivét, [és] jól tudja minden tettöket.
33:16 Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hõs sem menekül meg nagy erejével;
33:17 Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.
33:18 Ámde az Úr szemmel tartja az õt félõket, az õ kegyelmében bízókat,
33:19 Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben [is] eltartsa õket.
33:20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk õ.
33:21 Csak õ benne vigad a mi szívünk, csak az õ szent nevében bízunk!
33:22 Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.
34:1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment.
34:2 Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!
34:3 Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.
34:4 Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét!
34:5 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem.
34:6 A kik õ reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
34:7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette õt.
34:8 Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.
34:9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki õ benne bízik.
34:10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk.
34:11 Az oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
34:12 Jõjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
34:13 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
34:14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtõl.
34:15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
34:16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az õ fülei azoknak kiáltásán;
34:17 Az Úr orczája pedig a gonosztevõkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földrõl.
34:18 [Ha igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket.
34:19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
34:20 Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr.
34:21 Megõrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
34:22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat. [ (Psalms 34:23) Az Úr kimenti az õ szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki õ benne bízik. ]
35:1 Dávidé. harczolj a velem harczolókkal.
35:2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
35:3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
35:4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
35:5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket].
35:6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.
35:7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
35:8 Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
35:9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
35:10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.
35:11 Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.
35:12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
35:13 Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
35:14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
35:15 Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
35:16 Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
35:17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.
35:18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.
35:19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.
35:20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
35:21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
35:22 Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem!
35:23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
35:24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
35:25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt!
35:26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
35:27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét.
35:28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.
36:1 Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
36:2 A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;
36:3 Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.
36:4 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.
36:5 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.
36:6 Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!
36:7 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
36:8 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
36:9 Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.
36:10 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
36:11 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.
36:12 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. [ (Psalms 36:13) Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! ]
37:1 Dávidé.
37:2 Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
37:3 Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.
37:4 Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
37:5 Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti.
37:6 Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
37:7 Csillapodjál le az Úrban és várjad õt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.
37:8 Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
37:9 Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
37:10 Egy kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
37:11 A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
37:12 Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
37:13 Az Úr neveti õt, mert látja, hogy eljõ az õ napja.
37:14 Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élõket;
37:15 [De] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
37:16 Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az õ gazdagsága.
37:17 Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
37:18 Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
37:19 Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idõben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
37:20 De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
37:21 Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
37:22 Mert a kiket õ megáld, öröklik a földet, és a kiket õ megátkoz, kivágattatnak azok.
37:23 Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
37:24 Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
37:25 Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé.
37:26 Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az õ magzatja áldott.
37:27 Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
37:28 Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az õ kegyeseit; megõrzi õket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
37:29 Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
37:30 Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
37:31 Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
37:32 Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
37:33 De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
37:34 Várjad az Urat, õrizd meg az õ útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
37:35 Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
37:36 De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37:37 Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendõ a béke emberéé.
37:38 De a bûnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
37:39 Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; õ az õ erõsségök a háborúság idején.
37:40 Megvédi õket az Úr és megszabadítja õket; megszabadítja õket a gonoszoktól és megsegíti õket, mert õ benne bíznak.
38:1 Dávid zsoltára emlékeztetõül.
38:2 Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
38:3 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
38:4 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
38:5 Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.
38:6 Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
38:7 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
38:8 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
38:9 Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.
38:10 Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!
38:11 Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.
38:12 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
38:13 De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
38:14 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
38:15 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
38:16 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
38:17 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
38:18 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van.
38:19 Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.
38:20 De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,
38:21 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
38:22 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem! [ (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! ]
39:1 Az éneklõmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.
39:2 Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elõttem van a hitetlen.
39:3 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
39:4 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:
39:5 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
39:6 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elõtted, mint a semmi. Bizony merõ hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.
39:7 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
39:8 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
39:9 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
39:10 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
39:11 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
39:12 Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela.
39:13 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én õsöm. [ (Psalms 39:14) Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielõtt elmegyek és nem leszek többé! ]
40:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
40:2 Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
40:3 És kivont engem a pusztulás gödrébõl, a sáros fertõbõl, és sziklára állította fel lábamat, megerõsítvén lépteimet.
40:4 És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.
40:5 Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!
40:6 Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, [de] többek, semhogy elszámlálhatnám.
40:7 Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égõáldozatot és bûnért való áldozatot sem kívántál.
40:8 Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felõlem,
40:9 Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
40:10 Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!
40:11 Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hûségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
40:12 Te, Uram, ne tartsd vissza tõlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.
40:13 Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bûneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem [is] elhagyott engem.
40:14 Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!
40:15 Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.
40:16 Pusztuljanak el az õ gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
40:17 Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat. [ (Psalms 40:18) Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél! ]
41:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
41:2 Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
41:3 Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
41:4 Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
41:5 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
41:6 Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
41:7 Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.
41:8 Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
41:9 Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
41:10 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
41:11 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
41:12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
41:13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. [ (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen! ]
42:1 Az éneklõmesternek; Kóráh fiainak tanítása.
42:2 Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
42:3 Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élõ Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten elõtt?
42:4 Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"
42:5 Mikor ezekrõl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelõtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem õket, az ünneplõ sokaságot, az Isten házáig.
42:6 Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az õ orczájának szabadításáért.
42:7 Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjérõl, a Miczár hegyérõl.
42:8 Örvény örvényt hív elõ zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!
42:9 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
42:10 Hadd mondjam Istennek, az én kõszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
42:11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? [ (Psalms 42:12) Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. ]
43:1 Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertõl szabadíts meg engem.
43:2 Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
43:3 Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.
43:4 Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!
43:5 Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.
44:1 Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
44:2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
44:3 Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.
44:4 Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.
44:5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
44:6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
44:7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
44:8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.
44:9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
44:10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
44:11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.
44:12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
44:13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
44:14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.
44:15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
44:16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.
44:17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
44:18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
44:19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:
44:20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
44:21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
44:22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.
44:23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
44:24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!
44:25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
44:26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]
45:1 Az éneklõmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesrõl.
45:2 Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: mûvem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.
45:3 Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.
45:4 Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsõségedet és ékességedet.
45:5 És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.
45:6 Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.
45:7 Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.
45:8 Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.
45:9 Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.
45:10 Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felõl királyné áll ofiri aranyban.
45:11 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.
45:12 Szépségedet a király kivánja; hiszen urad õ, hódolj hát néki!
45:13 Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.
45:14 Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.
45:15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szûzek [vonulnak] utána, az õ társnõi; néked hozzák õket.
45:16 Bevezetik õket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.
45:17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed õket fejedelmekké mind az egész földön. [ (Psalms 45:18) Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrõl nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek! ]
46:1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.
46:2 Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
46:3 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:
46:4 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.
46:5 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.
46:6 Az Isten õ közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.
46:7 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.
46:8 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.
46:9 Jõjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;
46:10 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tûzben.
46:11 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. [ (Psalms 46:12) A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela. ]
47:1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
47:2 Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.
47:3 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.
47:4 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.
47:5 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsõségét, a kit szeret. Szela.
47:6 Felvonul Isten harsona- szónál, kürtzengés közt az Úr.
47:7 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!
47:8 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.
47:9 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az õ szentségének trónján. [ (Psalms 47:10) Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos õ igen! ]
48:1 A Kóráh fiainak zsoltáréneke.
48:2 Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az õ szentséges hegyén.
48:3 Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélsõ észak felé, a nagy királynak városa.
48:4 Isten van az õ palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.
48:5 Mert ímé, a királyok összegyûltek, de tovatüntek együttesen.
48:6 Meglátták õk, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.
48:7 Rémület fogta el ott õket, fájdalom, a milyen a szülõasszonyé;
48:8 A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.
48:9 A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerõsítette azt az Isten! Szela.
48:10 A te kegyelmedrõl elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.
48:11 A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.
48:12 Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.
48:13 Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.
48:14 Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendõ nemzedéknek: [ (Psalms 48:15) Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, õ vezet minket mindhalálig! ]
49:1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
49:2 Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
49:3 Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
49:4 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
49:5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
49:6 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,
49:7 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
49:8 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
49:9 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
49:10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
49:11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
49:12 Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.
49:13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
49:14 Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.
49:15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.
49:16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.
49:17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;
49:18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.
49:19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
49:20 [Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. [ (Psalms 49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. ]
50:1 Asáf zsoltára.
50:2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
50:3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.
50:4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
50:5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!
50:6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.
50:7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
50:8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.
50:9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
50:10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
50:11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.
50:12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
50:13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
50:14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
50:15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.
50:16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?
50:17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
50:18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
50:19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.
50:20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
50:21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]
50:22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
50:23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
51:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára;
51:2 Mikor õ hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
51:3 Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bûneimet!
51:4 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimbõl tisztíts ki engemet;
51:5 Mert ismerem az én bûneimet, és az én vétkem szüntelen elõttem [forog.]
51:6 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid elõtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
51:7 Ímé én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az anyám.
51:8 Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensõmben bölcseségre tanítasz engem.
51:9 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
51:10 Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
51:11 Rejtsd el orczádat az én vétkeimtõl, és töröld el minden álnokságomat.
51:12 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erõs lelket újítsd meg bennem.
51:13 Ne vess el engem a te orczád elõl, és a te szent lelkedet ne vedd el tõlem.
51:14 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
51:15 Hadd tanítsam a bûnösöket a te útaidra, hogy a vétkezõk megtérjenek hozzád.
51:16 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
51:17 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
51:18 Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égõáldozatban sem gyönyörködöl.
51:19 Isten elõtt [kedves] áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bûnbánó szívet oh Isten nem veted te meg! [ (Psalms 51:20) Tégy jól a te kegyelmedbõl a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kõfalait. ] [ (Psalms 51:21) Akkor kedvesek lesznek elõtted az igazságnak áldozatai; az égõ és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal. ]
52:1 Az éneklõmesternek; Dávid tanítása;
52:2 Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.
52:3 Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!
52:4 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!
52:5 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.
52:6 Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.
52:7 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela.
52:8 És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:
52:9 Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az õ gonoszságában volt! [ (Psalms 52:10) Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. ] [ (Psalms 52:11) Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid elõtt. ]
53:1 Az éneklõmesternek a mahalathra, Dávid tanítása.
53:2 Ezt mondta a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék.
53:3 Isten letekint a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?
53:4 Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
53:5 Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvõiben, a kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, a kik az Istent segítségül nem hívják?
53:6 Ott félnek [nagy] félelemmel, a hol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, a kik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti õket. [ (Psalms 53:7) Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza az õ népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel! ]
54:1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása;
54:2 Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?
54:3 Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!
54:4 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.
54:5 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.
54:6 Ímé, Isten segítõm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.
54:7 Bosszút áll az utánam leselkedõkön; a te igazságod által rontsd meg õket. [ (Psalms 54:8) Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó. ] [ (Psalms 54:9) Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen. ]
55:1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.
55:2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;
55:3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
55:4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.
55:5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
55:6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
55:7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
55:8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
55:9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.
55:10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.
55:11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
55:12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.
55:13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:
55:14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,
55:15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
55:16 A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
55:17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
55:18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.
55:19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
55:20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
55:21 Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.
55:22 A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
55:23 Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. [ (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. ]
56:1 Az éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban.
56:2 Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
56:3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]
56:4 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
56:5 Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
56:6 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
56:7 Egybegyûlnek, elrejtõznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
56:8 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
56:9 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlõdbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
56:10 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
56:11 Dicsérem Istent, az õ ígéretéért, dicsérem az Urat az õ igéretéért.
56:12 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
56:13 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; [ (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában. ]
57:1 Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült.
57:2 Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
57:3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem.
57:4 Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.
57:5 Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
57:6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!
57:7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.
57:8 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
57:9 Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
57:10 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
57:11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged. [ (Psalms 57:12) Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged! ]
58:1 Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja.
58:2 Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?
58:3 Sõt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.
58:4 Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétõl kezdve.
58:5 Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.
58:6 A mely nem hallja a bûbájosoknak szavát, sem a bûvölõét, a ki bûbájakban jártas.
58:7 Isten, rontsd meg az õ fogaikat az õ szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!
58:8 Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.
58:9 Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.
58:10 Mielõtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égõn elragadja azt a forgószél.
58:11 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. [ (Psalms 58:12) És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélõ Isten e földön! ]
59:1 Az éneklõmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midõn [embereket ]külde Saul, és õrizék az õ házát, hogy megöljék õt.
59:2 Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
59:3 Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
59:4 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
59:5 Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel elõmbe és lásd meg [ezeket!]
59:6 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
59:7 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
59:8 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg?
59:9 Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
59:10 Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
59:11 Elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.]
59:12 Ne öld meg õket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd õket a te hatalmaddal, és alázd meg õket Uram, mi paizsunk!
59:13 Szájuknak vétke az õ ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
59:14 Veszítsd el õket búsulásodban, veszítsd el õket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
59:15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
59:16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
59:17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. [ (Psalms 59:18) Én erõsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: õ az én kegyelmes Istenem! ]
60:1 Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;
60:2 Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.
60:3 Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
60:4 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
60:5 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
60:6 Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.
60:7 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
60:8 Az õ szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
60:9 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm.
60:10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
60:11 Kicsoda vezet engem az erõs városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
60:12 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel? [ (Psalms 60:13) Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló. ] [ (Psalms 60:14) Istennel gyõzedelmet nyerünk, s õ tapodja el ellenségeinket. ]
61:1 Az éneklõmesternek hangszerre: Dávidé.
61:2 Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.
61:3 E föld szélérõl kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok.
61:4 Mert te vagy az én menedékem, s erõs tornyom az ellenség ellen.
61:5 Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.
61:6 Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelõinek örökségét megadtad nékem.
61:7 Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékrõl nemzedékre [nyujtsd.]
61:8 Isten elõtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hûségedet rendeld ki, hogy õrizzék meg õt. [ (Psalms 61:9) Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon. ]
62:1 Az éneklõmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára.
62:2 Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tõle van az én szabadulásom.
62:3 Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.
62:4 Meddig támadtok még egy ember ellen; [meddig] törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dûlõ kerítés ellen?
62:5 Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék õt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.
62:6 Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.
62:7 Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg.
62:8 Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van.
62:9 Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elõtte szíveteket; Istn a mi menedékünk. Szela.
62:10 Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a fõembernek fiai; ha mérõserpenyõbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.
62:11 Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nõ, ne bizakodjatok;
62:12 Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. [ (Psalms 62:13) Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az õ cselekedete szerint! ]
63:1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
63:2 Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
63:3 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.
63:4 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
63:5 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
63:6 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
63:7 Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;
63:8 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
63:9 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
63:10 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
63:11 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [ (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ]
64:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
64:2 Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.
64:3 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.
64:4 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.
64:5 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
64:6 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?
64:7 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
64:8 De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
64:9 És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.
64:10 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. [ (Psalms 64:11) Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek. ]
65:1 Az éneklõmesternek; zsoltár; Dávid éneke.
65:2 Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik [ott] a fogadást.
65:3 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.
65:4 Bûneim erõt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.
65:5 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!
65:6 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;
65:7 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;
65:8 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.
65:9 Félnek is jeleidtõl a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.
65:10 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.
65:11 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesõvel meglágyítod azt, termését megáldod.
65:12 Megkoronázod az esztendõt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;
65:13 Csepegnek a puszta legelõi és a halmokat vígság övezi. [ (Psalms 65:14) A legelõk megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek. ]
66:1 Az éneklõmesternek; zsoltár, ének.
66:2 Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; dicsõítsétek az õ dicséretét!
66:3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
66:4 Az egész föld leborul elõtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.
66:5 Jõjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain.
66:6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk õ benne.
66:7 A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
66:8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát.
66:9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
66:10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
66:11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
66:12 Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bõségre.
66:13 Elmegyek házadba égõáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
66:14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
66:15 Hízlalt juhokat áldozom néked égõáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
66:16 Jõjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
66:17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
66:18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
66:19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
66:20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tõlem.
67:1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének.
67:2 Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az õ orczáját rajtunk. Szela.
67:3 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.
67:4 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
67:5 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela.
67:6 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
67:7 A föld megadta az õ gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk; [ (Psalms 67:8) Megáld minket az Isten, és féli õt a földnek minden határa! ]
68:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke.
68:2 Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi.
68:3 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl;
68:4 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.
68:5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.
68:6 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában.
68:7 Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
68:8 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.
68:9 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.
68:10 Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
68:11 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
68:12 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.
68:13 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
68:14 Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.
68:15 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.
68:16 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
68:17 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!
68:18 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban.
68:19 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!
68:20 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.
68:21 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
68:22 Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.
68:23 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,
68:24 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék.
68:25 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
68:26 Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok.
68:27 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
68:28 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.
68:29 Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
68:30 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
68:31 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
68:32 Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
68:33 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.
68:34 A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.
68:35 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van. [ (Psalms 68:36) Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! ]
69:1 Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.
69:2 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
69:3 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
69:4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
69:5 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
69:6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:
69:7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
69:8 Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.
69:9 Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.
69:10 Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
69:11 Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.
69:12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
69:13 A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
69:14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.
69:15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;
69:16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
69:17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
69:18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
69:19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
69:20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
69:21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
69:22 Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
69:23 Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
69:24 Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
69:25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.
69:26 Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;
69:27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.
69:28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
69:29 Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.
69:30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
69:31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
69:32 És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.
69:33 Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!
69:34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.
69:35 Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
69:36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]
70:1 Az éneklõmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.
70:2 Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!
70:3 Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje õket, a kik bajomat kivánják.
70:4 Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
70:5 Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten! [ (Psalms 70:6) Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél! ]
71:1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
71:2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
71:3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.
71:4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!
71:5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!
71:6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
71:7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.
71:8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.
71:9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!
71:10 Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
71:11 Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
71:12 Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!
71:13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
71:14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
71:15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
71:16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
71:17 Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
71:18 Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.
71:19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
71:20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.
71:21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.
71:22 Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
71:23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
71:24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
72:1 Salamoné.
72:2 Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.
72:3 Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.
72:4 Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szûkölködõnek fiain, és törje össze az erõszakoskodót.
72:5 Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékrõl nemzedékre.
72:6 Szálljon alá, mint esõ a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.
72:7 Virágozzék az õ idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.
72:8 És uralkodjék egyik tengertõl a másik tengerig, és a [nagy] folyamtól a föld határáig.
72:9 Boruljanak le elõtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.
72:10 Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.
72:11 Hajoljanak meg elõtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.
72:12 Mert megszabadítja a kiáltó szûkölködõt; a nyomorultat, a kinek nincs segítõje.
72:13 Könyörül a szegényen és szûkölködõn, s a szûkölködõk lelkét megszabadítja;
72:14 Az elnyomástól és erõszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az õ szemében.
72:15 És éljen õ és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják õt minden napon.
72:16 Bõ gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.
72:17 Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják õt.
72:18 Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!
72:19 Áldott legyen az õ dicsõséges neve mindörökké, és teljék be dicsõségével az egész föld. Ámen! Ámen!
72:20 Itt végzõdnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.
73:1 Aszáf zsoltára.
73:2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
73:3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
73:4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.
73:5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
73:6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.
73:7 A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
73:8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
73:9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
73:10 Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
73:11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
73:12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!
73:13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
73:14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
73:15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
73:16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
73:17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
73:18 Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.
73:19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.
73:20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.
73:21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
73:22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
73:23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
73:24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.
73:25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
73:26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
73:27 Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.
73:28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
74:1 Aszáf tanítása.
74:2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!
74:3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
74:4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.
74:5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira.
74:6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel.
74:7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették.
74:8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
74:9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]
74:10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
74:11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz!
74:12 Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
74:13 Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
74:14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
74:15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
74:16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
74:17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
74:18 Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
74:19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!
74:20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
74:21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.
74:22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
74:23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
75:1 Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.
75:2 Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
75:3 Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.
75:4 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.
75:5 A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
75:6 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
75:7 Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;
75:8 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
75:9 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.
75:10 Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. [ (Psalms 75:11) És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. ]
76:1 Az éneklõmesternek hangszerekkel; Aszáf zsoltára, ének.
76:2 Ismeretes az Isten Júdában, nagy az õ neve Izráelben.
76:3 Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban.
76:4 Ott törte össze a kézív villámait, paizst, szablyát és a hadat. Szela.
76:5 Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek.
76:6 Kifosztattak a bátor szívûek, álmukat aluszszák, és minden hõs kezének ereje veszett.
76:7 A te dorgálásodtól, oh Jákób Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló.
76:8 Te, te rettenetes vagy, és ki állhat meg orczád elõtt, mikor haragszol?
76:9 Az egekbõl jelentetted ki ítéletedet; a föld megrettent és elcsendesedett,
76:10 Mikor felkelt Isten az ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját! Szela.
76:11 Mert az emberek haragja megdicsõít téged, miután felövezed végsõ haragodat.
76:12 Tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, a kik õ körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek. [ (Psalms 76:13) Mert a fejedelmek gõgjét megtöri, rettenetes a föld királyaihoz. ]
77:1 Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.
77:2 Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.
77:3 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
77:4 Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
77:5 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
77:6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.
77:7 Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
77:8 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
77:9 Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?
77:10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.
77:11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
77:12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;
77:13 És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.
77:14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
77:15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
77:16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
77:17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
77:18 A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
77:19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
77:20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [ (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ]
78:1 Aszáf tanítása. hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
78:2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.
78:3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
78:4 Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
78:5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
78:6 Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;
78:7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.
78:8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.
78:9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
78:10 Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;
78:11 Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
78:12 Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
78:13 Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
78:14 Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.
78:15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.
78:16 Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
78:17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
78:18 És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.
78:19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
78:20 Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?
78:21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
78:22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,
78:23 És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
78:24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
78:25 Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,
78:26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
78:27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
78:28 És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.
78:29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
78:30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
78:31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
78:32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.
78:33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
78:34 Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
78:35 És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;
78:36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
78:37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;
78:38 Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
78:39 Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.
78:40 Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!
78:41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
78:42 Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;
78:43 Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
78:44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
78:45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.
78:46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
78:47 Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.
78:48 Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
78:49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
78:50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
78:51 És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.
78:52 Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.
78:53 És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
78:54 És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.
78:55 És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
78:56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;
78:57 Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
78:58 Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
78:59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
78:60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
78:61 Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.
78:62 És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.
78:63 Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
78:64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
78:65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;
78:66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
78:67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
78:68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
78:69 És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.
78:70 És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.
78:71 A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.
78:72 És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.
79:1 Aszáf zsoltára.
79:2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
79:3 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna õket.
79:4 Gyalázattá lettünk szomszédaink elõtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
79:5 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltõ szerelmed, mint a tûz?
79:6 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
79:7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
79:8 Ne emlékezzél meg rovásunkra elõdeink vétkérõl; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
79:9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsõségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
79:10 Minek mondanák a pogányok: Hol az õ Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
79:11 Jusson elõdbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
79:12 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
79:13 Mi pedig, a te néped és a te legelõd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékrõl-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
80:1 Az éneklõmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára.
80:2 Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
80:3 Efraim, Benjámin és Manasse elõtt támaszd fel a te hatalmadat, és jõjj el, hogy szabadíts meg minket!
80:4 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
80:5 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
80:6 Könyhullatásnak kenyerével éteted õket, s könyhullatások árjával itatod meg õket.
80:7 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
80:8 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
80:9 Égyiptomból szõlõt hozál ki, kiûzéd a pogányokat és azt elültetéd.
80:10 Helyet egyengettél elõtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
80:11 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei [olyanok lettek, mint] az Isten czédrusfái.
80:12 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
80:13 Miért rontottad el annak gyepûit, hogy szaggathassa minden járókelõ?
80:14 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
80:15 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekbõl és lásd és tekintsd meg e szõlõtõt!
80:16 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
80:17 Elégett a tûzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.
80:18 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerõsítettél magadnak,
80:19 Hogy el ne térjünk tõled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. [ (Psalms 80:20) Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! ]
81:1 Az éneklõmesternek, a gittithre. Aszáfé.
81:2 Örvendezzetek Istennek, a mi erõsségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
81:3 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörû hárfát cziterával együtt.
81:4 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
81:5 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
81:6 Bizonyságul tette õ a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék [ott,] a mit nem tudtam.
81:7 Megszabadítottam a tehertõl az õ vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
81:8 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.
81:9 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
81:10 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten elõtt meg ne hajolj!
81:11 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földérõl: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
81:12 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
81:13 Ott hagytam azért õt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
81:14 Oh, ha az én népem hallgatna reám, [s] Izráel az én utaimon járna!
81:15 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
81:16 Az Úrnak gyûlölõi hízelegnének néki, és örökkévaló volna az õ idejök. [ (Psalms 81:17) És õ megelégítené õt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged! ]
82:1 Aszáf zsoltára.
82:2 Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.
82:3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
82:4 Mentsétek meg a szegényt és szûkölködõt; a gonoszok kezébõl szabadítsátok ki.
82:5 Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
82:6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
82:7 Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely fõember.
82:8 Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.
83:1 Ének; Aszáf zsoltára.
83:2 Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
83:3 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik.
83:4 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek.
83:5 Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
83:6 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
83:7 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
83:8 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
83:9 Az asszir is szövetkezett velök, segítõjévé lettek a Lót fiainak. Szela.
83:10 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
83:11 A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lõnek.
83:12 Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
83:13 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
83:14 Én Istenem! Tedd õket olyanokká, a milyen a porfelhõ, [és ]a milyen a polyva a szél elõtt;
83:15 Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
83:16 Így kergesd õket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd õket!
83:17 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
83:18 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, [ (Psalms 83:19) Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön. ]
84:1 Az éneklõmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára.
84:2 Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!
84:3 Kivánkozik, sõt emésztõdik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élõ Isten felé.
84:4 A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!
84:5 Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela.
84:6 Boldog ember az, a kinek te vagy erõssége, [s] a te ösvényeid vannak szívében.
84:7 Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai esõ.
84:8 Erõrõl erõre jutnak, [míg] megjelennek Isten elõtt a Sionon.
84:9 Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.
84:10 Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!
84:11 Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!
84:12 Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsõséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek. [ (Psalms 84:13) Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned. ]
85:1 Az éneklõmesternek, Kóráh fiainak zsoltára.
85:2 Jóakarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób [nemzetségébõl ] való foglyokat.
85:3 Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bûnüket. Szela.
85:4 Elhárítottad [róluk] minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését.
85:5 Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat!
85:6 Avagy mindörökké haragszol-é ránk? Nemzedékrõl nemzedékre tartod-é haragod?
85:7 Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned?
85:8 Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk!
85:9 Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az õ népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.
85:10 Bizonyára közel van az õ szabadítása az õt félõkhöz, hogy dicsõség lakozzék a mi földünkön.
85:11 Irgalmasság és hûség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.
85:12 Hûség sarjad a földbõl, és igazság tekint alá az égbõl.
85:13 Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét. [ (Psalms 85:14) Igazság jár elõtte és követi õt az õ lépéseinek útján. ]
86:1 Dávid imádsága.
86:2 Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned.
86:3 Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon!
86:4 Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet.
86:5 Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak.
86:6 Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát!
86:7 Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
86:8 Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!
86:9 Eljõnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak elõtted Uram, és dicsõítik a te nevedet.
86:10 Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!
86:11 Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, [és] teljes szívvel féljem nevedet.
86:12 Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívembõl, és dicsõítem a te nevedet örökké!
86:13 Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból.
86:14 Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, [a kik] meg sem gondolnak téged.
86:15 De te Uram, könyörülõ és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmû és igazságú!
86:16 Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erõdet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát!
86:17 Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyûlölõim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.
87:1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára.
87:2 Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát.
87:3 Dicsõséges dolgokat beszélnek felõled, te Istennek városa! Szela.
87:4 Elõszámlálom Égyiptomot és Bábelt, mint ismerõimet. Ímé Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született.
87:5 És ezt mondják a Sion felõl: Mind ez, mind amaz ott született, és õ, a Felséges, erõsíti azt.
87:6 Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela.
87:7 És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.
88:1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
88:2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:
88:3 Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
88:4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
88:5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
88:6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.
88:7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
88:8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
88:9 Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
88:10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
88:11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
88:12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?
88:13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
88:14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
88:15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?
88:16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
88:17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
88:18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. [ (Psalms 88:19) Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség. ]
89:1 Az Ezrahita Ethán tanítása.
89:2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!
89:3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]
89:4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
89:5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
89:6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
89:7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
89:8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
89:9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.
89:10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
89:11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
89:12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
89:13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
89:14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.
89:15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.
89:16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
89:17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
89:18 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
89:19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
89:20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;
89:21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,
89:22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.
89:23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;
89:24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.
89:25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.
89:26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.
89:27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!
89:28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.
89:29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.
89:30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.
89:31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
89:32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
89:33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;
89:34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.
89:35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
89:36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
89:37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.
89:38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.
89:39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.
89:40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.
89:41 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.
89:42 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.
89:43 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
89:44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.
89:45 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.
89:46 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
89:47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?
89:48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
89:49 Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.
89:50 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!
89:51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,
89:52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]
90:1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
90:2 Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.
90:3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
90:4 Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.
90:5 Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;
90:6 Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.
90:7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
90:8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.
90:9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
90:10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
90:11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
90:12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
90:13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
90:14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.
90:15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
90:16 Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.
90:17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
91:1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
91:2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom!
91:3 Mert õ szabadít meg téged a madarásznak tõrébõl, a veszedelmes dögvésztõl.
91:4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az õ hûsége.
91:5 Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstõl, a repülõ nyíltól nappal;
91:6 A dögvésztõl, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
91:7 Elesnek mellõled ezeren, és jobb kezed felõl tízezeren; és hozzád nem is közelít.
91:8 Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
91:9 Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
91:10 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
91:11 Mert az õ angyalainak parancsolt felõled, hogy õrizzenek téged minden útadban.
91:12 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kõbe.
91:13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
91:14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom õt, felmagasztalom õt, mert ismeri az én nevemet!
91:15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom õt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsõítem õt.
91:16 Hosszú élettel elégítem meg õt, és megmutatom néki az én szabadításomat.
92:1 Zsoltár, ének szombat napra.
92:2 Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
92:3 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.
92:4 Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
92:5 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem.
92:6 Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!
92:7 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
92:8 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk;
92:9 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
92:10 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedõk!
92:11 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
92:12 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem.
92:13 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
92:14 Plánták [õk] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
92:15 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek; [ (Psalms 92:16) Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne! ]
93:1 Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerõsítette a földet is, hogy meg ne induljon.
93:2 Állandó a te királyi széked eleitõl kezdve; öröktõl fogva vagy te!
93:3 A folyóvizek Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak;
93:4 A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban.
93:5 A te bizonyságaid igen bizonyosak, a te házadat illeti Uram szentség, napok hosszáig!
94:1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
94:2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
94:3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
94:4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.
94:5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
94:6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
94:7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
94:8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
94:9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
94:10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:
94:11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
94:12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
94:13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
94:14 Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!
94:15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.
94:16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?
94:17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
94:18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
94:19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
94:20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
94:21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
94:22 De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;
94:23 És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.
95:1 Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!
95:2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.
95:3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.
95:4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.
95:5 A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.
95:6 Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!
95:7 Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.
95:8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:
95:9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
95:10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!
95:11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]
96:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!
96:2 Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az õ nevét; hirdessétek napról-napra az õ szabadítását.
96:3 Beszéljétek a népek között az õ dicsõségét, minden nemzet között az õ csodadolgait;
96:4 Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.
96:5 Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.
96:6 Ékesség és fenség van elõtte; tisztesség és méltóság az õ szent helyén.
96:7 Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsõséget és tisztességet!
96:8 Adjátok az Úrnak neve dicsõségét; hozzatok ajándékot és jõjjetek be az õ tornáczaiba!
96:9 Hajoljatok meg az Úr elõtt szent ékességben; rettegjen elõtte az egész föld!
96:10 Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerõsítette a földet, hogy meg ne induljon; õ ítéli meg a népeket igazsággal.
96:11 Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!
96:12 Viduljon a mezõ és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdõ minden fája is,
96:13 Az Úrnak orczája elõtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az õ hûségével.
97:1 Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek.
97:2 Felhõ és homályosság van körülte; igazság és jogosság az õ székének erõssége.
97:3 Tûz jár elõtte, és köröskörül elégeti az õ szorongatóit.
97:4 Megvilágosítják az õ villámai a világot; látja és megretteg a föld.
97:5 A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr elõtt, az egész földnek Ura elõtt.
97:6 Az egek hirdetik az õ igazságát, és minden nép látja az õ dicsõségét.
97:7 Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak elõtte mind az istenek.
97:8 Hallotta és örvendeze Sion, és örülének Júdának leányai a te ítéleteidnek Uram!
97:9 Mert te felséges vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett!
97:10 A kik szeretitek az Urat, gyûlöljétek a gonoszt! Megõrzi õ az õ kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezébõl megszabadítja õket.
97:11 Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívûekre öröm.
97:12 Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az õ szentséges emlékezetét!
98:1 Zsoltár. megsegítette õt az õ jobbkeze és az õ szentséges karja.
98:2 Tudtul adta az Úr az õ szabadítását; a népek elõtt megjelentette az õ igazságát.
98:3 Megemlékezett az õ kegyelmérõl és Izráel házához való hûségérõl; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását.
98:4 Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek!
98:5 Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel;
98:6 Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr elõtt!
98:7 Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.
98:8 A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek
98:9 Az Úr elõtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.
99:1 Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld!
99:2 Nagy az Úr a Sionon, és magasságos õ minden nép felett.
99:3 Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, - szent az!
99:4 És tisztesség a királynak, a ki szereti a jogosságot! Te megerõsítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban.
99:5 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az õ lábainak zsámolya elé; szent õ!
99:6 Mózes és Áron az õ papjaival, és Sámuel az õ nevét segítségül hívókkal egybe, segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá õket.
99:7 Felhõ-oszlopban szólt vala hozzájok; megõrizték az õ bizonyságtételét és rendeletét, a melyet adott vala nékik.
99:8 Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad õket, kegyelmes Isten voltál hozzájok; de bosszúálló az õ hiábavalóságaik miatt.
99:9 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az õ szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!
100:1 Hálaadó zsoltár.
100:2 Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal.
100:3 Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; õ alkotott minket és nem magunk; az õ népe és az õ legelõinek juhai vagyunk.
100:4 Menjetek be az õ kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az õ nevét!
100:5 Mert jó az Úr, örökkévaló az õ kegyelme, és nemzedékrõl nemzedékre való az õ hûsége!
101:1 Dávid zsoltára. te néked zengek éneket, Uram!
101:2 Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.
101:3 Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyûlölöm: nincs köze hozzám.
101:4 A csalárd szív távol van én tõlem, gonoszt nem ismerek.
101:5 A ki titkon rágalmazza az õ felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívût, azt el nem szenvedem.
101:6 Szemmel tartom a föld hûségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.
101:7 Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim elõtt.
101:8 Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevõt.
102:1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
102:2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
102:3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
102:4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
102:5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
102:6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
102:7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
102:8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.
102:9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
102:10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
102:11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
102:12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
102:13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]
102:14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
102:15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
102:16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;
102:17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.
102:18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
102:19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
102:20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
102:21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.
102:22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
102:23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
102:24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
102:25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]
102:26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
102:27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
102:28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]
103:1 A Dávidé.
103:2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl.
103:3 A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
103:4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
103:5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
103:6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
103:7 Megismertette az õ útait Mózessel; Izráel fiaival az õ cselekedeteit.
103:8 Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.
103:9 Nem feddõdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
103:10 Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
103:11 Mert a milyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az õ kegyelme az õt félõk iránt.
103:12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket.
103:13 A milyen könyörülõ az atya a fiakhoz, olyan könyörülõ az Úr az õt félõk iránt.
103:14 Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
103:15 Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.
103:16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé.
103:17 De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félõkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain;
103:18 Azokon, a kik megtartják az õ szövetségét és megemlékeznek az õ parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
103:19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az õ székét és az õ uralkodása mindenre kihat.
103:20 Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára.
103:21 Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi!
103:22 Áldjátok az Urat minden õ teremtményei, az õ uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
104:1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
104:2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
104:3 A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
104:4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
104:5 Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
104:6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
104:7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
104:8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
104:9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
104:10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
104:11 Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
104:12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
104:13 A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.
104:14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,
104:15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.
104:16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
104:17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
104:18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
104:19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
104:20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;
104:21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.
104:22 Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;
104:23 Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.
104:24 Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
104:25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
104:26 Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
104:27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.
104:28 Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
104:29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
104:30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
104:31 Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;
104:32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
104:33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
104:34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
104:35 Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
105:1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!
105:2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.
105:3 Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
105:4 Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.
105:5 Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.
105:6 Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!
105:7 Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.
105:8 Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
105:9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.
105:10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
105:11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
105:12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,
105:13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
105:14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]
105:15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
105:16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,
105:17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
105:18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,
105:19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.
105:20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;
105:21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;
105:22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
105:23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
105:24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.
105:25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.
105:26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
105:27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.
105:28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.
105:29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.
105:30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]
105:31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.
105:32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.
105:33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.
105:34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
105:35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
105:36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
105:37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
105:38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.
105:39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.
105:40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.
105:41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
105:42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.
105:43 Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.
105:44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
105:45 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!
106:1 Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az õ kegyelme.
106:2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?
106:3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.
106:4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,
106:5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
106:6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.
106:7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
106:8 De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
106:9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.
106:10 És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.
106:11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.
106:12 És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.
106:13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!
106:14 Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
106:15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
106:16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
106:17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
106:18 És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
106:19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.
106:20 Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
106:21 Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,
106:22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
106:23 Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.]
106:24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.
106:25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
106:26 De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;
106:27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.
106:28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
106:29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
106:30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.
106:31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
106:32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
106:33 Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
106:34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.
106:35 Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
106:36 És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.
106:37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
106:38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.
106:39 És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
106:40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.
106:41 És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.
106:42 És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
106:43 Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.
106:44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
106:45 És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.
106:46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.
106:47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
106:48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
107:1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
107:2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;
107:3 És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.
107:4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
107:5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
107:6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.
107:7 És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
107:8 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
107:9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!
107:10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
107:11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
107:12 Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
107:13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.
107:14 Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
107:15 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
107:16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
107:17 A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.
107:18 Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
107:19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.
107:20 Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.
107:21 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
107:22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!
107:23 A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,
107:24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.
107:25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
107:26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
107:27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
107:28 De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.
107:29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
107:30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.
107:31 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!
107:32 És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!
107:33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
107:34 Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
107:35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
107:36 És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.
107:37 És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
107:38 És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
107:39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.
107:40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.
107:41 De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
107:42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.
107:43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
108:1 Ének. Dávid zsoltára.
108:2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]
108:3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
108:4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
108:5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!
108:6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!
108:7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
108:8 Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
108:9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.
108:10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
108:11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
108:12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
108:13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]
109:1 Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.
109:2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
109:3 És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
109:4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
109:5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.
109:6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.
109:7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.
109:8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
109:9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
109:10 És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]
109:11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!
109:13 Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!
109:15 Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,
109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.
109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.
109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.
109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
109:24 Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.
109:25 Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
109:28 Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!
109:31 Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
110:1 Dávidé; zsoltár.
110:2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között!
110:3 A te néped készséggel siet a te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhébõl leszen ifjaidnak harmatja.
110:4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
110:5 Az Úr a te jobbod felõl; megrontja az õ haragja napján a királyokat;
110:6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden fõt.
110:7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az õ fejét.
111:1 Dícsérjétek az Urat.
111:2 Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban.
111:3 Dicsõség és méltóság az õ cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig.
111:4 Emlékezetet szerzett az õ csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr.
111:5 Eledelt ad az õt félõknek; megemlékezik az õ szövetségérõl örökké.
111:6 Cselekedeteinek erejét tudtul adta az õ népének, nékik adván a pogányok örökségét.
111:7 Kezeinek cselekedetei hûség és igazság; minden õ végzése tökéletes.
111:8 Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségbõl és egyenességbõl származottak.
111:9 Váltságot küldött az õ népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az õ neve.
111:10 A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.
112:1 Dicsérjétek az Urat.
112:2 Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
112:3 Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
112:4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz.
112:5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
112:6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
112:7 Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó.
112:8 Rendületlen az õ szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
112:9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel.
112:10 Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.
113:1 Dicsérjétek az Urat.
113:2 Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké!
113:3 Napkelettõl fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!
113:4 Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsõsége túl van az egeken.
113:5 Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik?
113:6 A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;
113:7 A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szûkölködõt kivonszsza a sárból,
113:8 Hogy odaültesse õket a fõemberek közé, az õ népének fõemberei közé;
113:9 A ki beülteti a meddõt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!
114:1 Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:
114:2 Júda lõn az õ szentséges [népe] és Izráel az õ királysága.
114:3 A tenger látá õt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.
114:4 A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.
114:5 Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?
114:6 Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?
114:7 Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt,
114:8 A ki átváltoztatja a kõsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.
115:1 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
115:2 Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az õ Istenök?
115:3 Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
115:4 Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
115:5 Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
115:6 Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
115:7 Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az õ torkukkal.
115:8 Hasonlók legyenek azokhoz készítõik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök!
115:9 Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
115:10 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
115:11 A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
115:12 Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
115:13 Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
115:14 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
115:15 Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
115:16 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
115:17 Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
115:18 De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!
116:1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
116:2 Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.
116:3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
116:4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
116:5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
116:6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
116:7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
116:8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:
116:9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.
116:10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.
116:11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
116:12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
116:13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
116:14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.
116:15 Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.
116:16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
116:17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
116:18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,
116:19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
117:1 Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják õt mind a népek!
117:2 Mert nagy az õ kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!
118:1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme!
118:2 Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az õ kegyelme!
118:3 Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az õ kegyelme!
118:4 Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az õ kegyelme!
118:5 Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott [és] tágas térre [tett] engem az Úr.
118:6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?
118:7 Velem van az Úr az én segítõim közt, és nézni fogok az én gyûlölõimre.
118:8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
118:9 Jobb az Úrban bízni, mint fõemberekben reménykedni.
118:10 Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém õket.
118:11 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém õket.
118:12 Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tûz, mert az Úr nevében elvesztém õket.
118:13 Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.
118:14 Erõsségem és énekem az Úr, és õ lõn nékem szabadulásul.
118:15 Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
118:16 Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
118:17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!
118:18 Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.
118:19 Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon [és] dicsérjem az Urat!
118:20 Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.
118:21 Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!
118:22 A kõ a melyet az építõk megvetettek, szegeletkõvé lett!
118:23 Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink elõtt!
118:24 Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
118:25 Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó elõmenetelt!
118:26 Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!
118:27 Isten az Úr és õ világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.
118:28 Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.
118:29 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme!
119:1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
119:2 Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt.
119:3 És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak.
119:4 Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük.
119:5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére!
119:6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
119:7 Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
119:8 A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem!
119:9 Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
119:10 Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
119:11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
119:12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
119:13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
119:14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
119:15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
119:16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el.
119:17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
119:18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
119:19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.
119:20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
119:21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
119:22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat!
119:23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.
119:24 A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.
119:25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
119:26 Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
119:27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
119:28 Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
119:29 A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
119:30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem.
119:31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
119:32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
119:33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.
119:34 Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.
119:35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
119:36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
119:37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
119:38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
119:39 Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid.
119:40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
119:41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
119:42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
119:43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
119:44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
119:45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
119:46 És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
119:47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
119:48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.
119:49 Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál!
119:50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
119:51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl.
119:52 Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.
119:53 Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
119:54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
119:55 Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
119:56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.
119:57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
119:58 Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
119:59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
119:60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
119:61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem.
119:62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
119:63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
119:64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
119:65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
119:66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
119:67 Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
119:68 Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.
119:69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.
119:70 Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
119:71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
119:72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
119:73 A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
119:74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
119:75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
119:76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
119:77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
119:78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.
119:79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
119:80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
119:81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.
119:82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
119:83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.
119:84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?
119:85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]
119:86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
119:87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
119:88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.
119:89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
119:90 Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.
119:91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
119:92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
119:93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
119:94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
119:95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.
119:96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
119:97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
119:98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
119:99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
119:100 Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
119:101 Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
119:102 Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.
119:103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!
119:104 A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
119:105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
119:106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
119:107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
119:108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
119:109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.
119:110 Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
119:111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
119:112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.
119:113 Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.
119:114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
119:115 Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
119:116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
119:117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
119:118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság.
119:119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
119:120 Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.
119:121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
119:122 Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
119:123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
119:124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
119:125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
119:126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
119:127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
119:128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm.
119:129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat.
119:130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket.
119:131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
119:132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin.
119:133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
119:134 Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat!
119:135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
119:136 Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
119:137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
119:138 A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
119:139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim.
119:140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
119:141 Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.
119:142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
119:143 Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.
119:144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
119:145 Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
119:146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat.
119:147 Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
119:148 Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.
119:149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
119:150 Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak.
119:151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
119:152 Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted.
119:153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el!
119:154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
119:155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel.
119:156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
119:157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól.
119:158 Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
119:159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
119:160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
119:161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem.
119:162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
119:163 A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
119:164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
119:165 A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
119:166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
119:167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
119:168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted.
119:169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
119:170 Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
119:171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
119:172 Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz.
119:173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
119:174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.
119:175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
119:176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
120:1 Grádicsok éneke.
120:2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtõl!
120:3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
120:4 Vitéznek hegyes nyilait fenyõfa parázsával.
120:5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!
120:6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyûlölõivel!
120:7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, õk viadalra [készek.]
121:1 Grádicsok éneke.
121:2 Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
121:3 Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te õrizõd.
121:4 Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek õrizõje!
121:5 Az Úr a te õrizõd, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felõl.
121:6 Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
121:7 Az Úr megõriz téged minden gonosztól, megõrzi a te lelkedet.
121:8 Megõrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!
122:1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!
122:2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!
122:3 Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!
122:4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.
122:5 Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei.
122:6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk!
122:7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
122:8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
122:9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!
123:1 Grádicsok éneke.
123:2 Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy [néznek] szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!
123:3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.
123:4 Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.
124:1 Grádicsok éneke, Dávidtól.
124:2 Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:
124:3 Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;
124:4 Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;
124:5 Akkor átfutottak volna rajtunk a felbõszült vizek.
124:6 Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!
124:7 Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tõrébõl. A tõr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.
124:8 A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.
125:1 Grádicsok éneke.
125:2 Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az õ népét mostantól fogva mindörökké.
125:3 Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.
125:4 Tégy jól, Uram, a jókkal, és a szívök szerint igazakkal!
125:5 A görbe utakra tévedezõket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevõkkel; békesség legyen Izráelen!
126:1 Grádicsok éneke.
126:2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!
126:3 Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.
126:4 Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!
126:5 A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
126:6 A ki vetõmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jõ elõ, kévéit emelve.
127:1 Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi. Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz az õrizõ.
127:2 Hiába néktek korán felkelnetek, késõn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.
127:3 Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.
127:4 Mint a nyilak a hõsnek kezében, olyanok a serdülõ fiak.
127:5 Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.
128:1 Grádicsok éneke. a ki az õ útaiban jár!
128:2 Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.
128:3 Feleséged, mint a termõ szõlõ házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.
128:4 Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!
128:5 Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;
128:6 És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!
129:1 Grádicsok éneke.
129:2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.
129:3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.
129:4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.
129:5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont.
129:6 Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék.
129:7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe.
129:8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!
130:1 Grádicsok éneke.
130:2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra!
130:3 Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
130:4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
130:5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében.
130:6 [Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.
130:7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás!
130:8 Meg is szabadítja õ Izráelt minden õ bûnébõl.
131:1 Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erõmet haladó csodadolgok után;
131:2 Sõt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.
131:3 Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!
132:1 Grádicsok éneke.
132:2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:
132:3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
132:4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
132:5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
132:6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
132:7 Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
132:8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
132:9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
132:10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!
132:11 Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
132:12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
132:13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
132:14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
132:15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
132:16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
132:17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
132:18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
133:1 Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörûséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!
133:2 Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;
133:3 Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!
134:1 Grádicsok éneke.
134:2 Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat!
134:3 Áldjon meg téged az Úr a Sionról, a ki teremtette az eget és a földet!
135:1 Dicsérjétek az Urat!
135:2 A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.
135:3 Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörûséges!
135:4 Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.
135:5 Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.
135:6 Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.
135:7 Felemeli a felhõket a földnek szélérõl; villámlást készít, hogy esõ legyen, s szelet hoz elõ tárházaiból.
135:8 A ki megverte Égyiptom elsõszülötteit, az emberétõl a baroméig.
135:9 Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira.
135:10 A ki megvert sok népet, és megölt erõs királyokat:
135:11 Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát.
135:12 És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek.
135:13 Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékrõl nemzedékre emlegetnek téged.
135:14 Mert birája az Úr az õ népének, és könyörületes az õ szolgái iránt.
135:15 A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai.
135:16 Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
135:17 Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban!
135:18 Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, [és] mindazok, a kik bíznak bennök.
135:19 Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat!
135:20 Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat!
135:21 Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!
136:1 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:2 Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:3 Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:4 A ki nagy csodákat mûvel egyedül; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:5 A ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:6 A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:7 A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:8 A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:9 A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:10 A ki megverte az égyiptomiakat elsõszülötteikben; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:11 A ki kihozta Izráelt azok közül; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:12 Hatalmas kézzel és kifeszített karral; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:13 A ki kétfelé választotta a veres tengert; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:14 És átvitte Izráelt annak közepén; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:15 Faraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:16 A ki vezérlette népét a pusztában; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:17 A ki nagy királyokat vert le; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:18 És megvert hatalmas királyokat; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:19 Szíhont, az Emoreusok királyát; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:20 Meg Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:21 És örökségül adta az õ földjüket; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:22 Örökségül szolgájának, az Izráelnek; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:23 A ki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:24 És megszabadított minket elleneinktõl; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:25 A ki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az õ kegyelme.
136:26 Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az õ kegyelme!
137:1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
137:2 A fûzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat,
137:3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
137:4 Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?!
137:5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
137:6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
137:7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
137:8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!
137:9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!
138:1 Dávidé. énekkel áldlak az istenek elõtt.
138:2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.
138:3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.]
138:4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,
138:5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!
138:6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
138:7 Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
138:8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!
139:1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
139:2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.
139:3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
139:4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
139:5 Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
139:6 Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.
139:7 Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?
139:8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
139:9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
139:10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
139:11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
139:12 A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
139:13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
139:14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
139:15 Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.
139:16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
139:17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
139:18 Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
139:19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!
139:20 A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.
139:21 Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
139:22 Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!
139:23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
139:24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
140:1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
140:2 Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
140:3 A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.
140:4 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.
140:5 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
140:6 Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
140:7 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
140:8 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
140:9 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.
140:10 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
140:11 Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!
140:12 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
140:13 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. [ (Psalms 140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak. ]
141:1 Dávid zsoltára. figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
141:2 Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]
141:3 Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!
141:4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!
141:5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
141:6 Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.
141:7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
141:8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
141:9 Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!
141:10 Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!
142:1 Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.
142:2 Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.
142:3 Kiöntöm elõtte panaszomat, kitárom elõtte nyomorúságomat,
142:4 Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tõrt hánytak elém.
142:5 Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felõlem.
142:6 Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élõknek földén;
142:7 Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözõimtõl, mert hatalmasabbak nálamnál! [ (Psalms 142:8) Vezesd ki lelkemet a börtönbõl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem. ]
143:1 Dávid zsoltára. hûséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet.
143:2 Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted!
143:3 Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
143:4 Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
143:5 Megemlékezem a régi idõkrõl, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
143:6 Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela.
143:7 Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat elõlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
143:8 Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
143:9 Szabadíts meg engem ellenségeimtõl, Uram; hozzád menekülök!
143:10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
143:11 Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
143:12 És kegyelmedbõl rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.
144:1 Dávidé.
144:2 Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.
144:3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
144:4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
144:5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
144:6 Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
144:7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;
144:8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
144:9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
144:10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.
144:11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
144:12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
144:13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.
144:14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
144:15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.
145:1 Dávid dicsérõ éneke.
145:2 Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!
145:3 Nagy az Úr és igen dicséretes, és az õ nagysága megfoghatatlan.
145:4 Nemzedék nemzedéknek dícséri mûveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.
145:5 A te méltóságod dicsõ fényérõl, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.
145:6 Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.
145:7 A te nagy jóságod emlékeirõl áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.
145:8 Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.
145:9 Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.
145:10 Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.
145:11 Országodnak dicsõségérõl szólnak, és a te hatalmadat beszélik.
145:12 Hogy tudtul adják az ember fiainak az õ hatalmát, és az õ országának fényes dicsõségét.
145:13 A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékrõl nemzedékre.
145:14 Az Úr megtámogat minden elesendõt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.
145:15 Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.
145:16 Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élõt ingyen.
145:17 Igaz az Úr minden õ útában, és minden dolgában kegyelmes.
145:18 Közel van az Úr minden õt hívóhoz; mindenkihez, a ki hûséggel hívja õt.
145:19 Beteljesíti az õt félõknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti õket.
145:20 Megõrzi az Úr mindazokat, a kik õt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.
145:21 Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az õ szent nevét áldja minden test örökkön örökké!
146:1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
146:2 Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
146:3 Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
146:4 Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az õ tervei.
146:5 Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében;
146:6 A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké;
146:7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezõknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
146:8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
146:9 Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
146:10 Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékrõl nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!
147:1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog!
147:2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit;
147:3 Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket.
147:4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi.
147:5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
147:6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
147:7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
147:8 A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken;
147:9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
147:10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
147:11 Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
147:12 Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
147:13 Mert erõsekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat.
147:14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
147:15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete!
147:16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port.
147:17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt?
147:18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
147:19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
147:20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
148:1 Dicsérjétek az Urat! dicsérjétek õt a magas helyeken!
148:2 Dicsérjétek õt angyalai mind; dicsérjétek õt minden õ serege!
148:3 Dicsérjétek õt: nap és hold; dicsérjétek õt mind: fényes csillagai!
148:4 Dicsérjétek õt egeknek egei, és ti vizek, a melyek az ég felett vagytok!
148:5 Dicsérjék õk az Úrnak nevét, mert parancsolt és elõállottak õk.
148:6 Örök idõre állította fel õket; törvényt szabott és nem tér el attól.
148:7 Dicsérjétek az Urat a földrõl: viziszörnyek és mély vizek [ti ]mind!
148:8 Tûz és jégesõ, hó és köd, szélvihar, a melyek az õ rendelését cselekszik;
148:9 Ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa s mind [ti ]czédrusok;
148:10 Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok;
148:11 Földi királyok és minden nemzet, fejedelmek és mind [ti] földi bírák!
148:12 Ifjak és szûzek, vének gyermekekkel:
148:13 Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az õ neve dicsõ egyedül; az õ dicsõsége égre-földre [kihat!]
148:14 És felemelte az õ népének szarvát. Dicsõítse minden õ kegyeltje: Izráel fiai, a hozzá közel való nép. Dicsérjétek az Urat!
149:1 Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje õt a kegyesek gyülekezete!
149:2 Örvendezzen Izráel az õ teremtõjében: Sionnak fiai örüljenek az õ királyukban!
149:3 Dicsérjék az õ nevét tánczczal; dobbal és hárfával zengjenek néki.
149:4 Mert kedveli az Úr az õ népét, a szenvedõket szabadulással dicsõíti meg.
149:5 Vígadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvó helyökön.
149:6 Isten-dicsõítés legyen torkukban, kétélû fegyver kezeikben;
149:7 Hogy bosszút álljanak a pogányokon, [és] megfenyítsék a nemzeteket!
149:8 Hogy lánczra fûzzék királyaikat, fõembereiket pedig vas-bilincsekbe.
149:9 Hogy végrehajtsák rajtok a megírott ítéletet. Dicsõség ez az õ minden kegyeltjére! Dicsérjétek az Urat!
150:1 Dicsérjétek az Urat! dicsérjétek õt az õ hatalmának boltozatán!
150:2 Dicsérjétek õt hõsi tetteiért, dicsérjétek õt nagyságának gazdagsága szerint!
150:3 Dicsérjétek õt kürt-zengéssel; dicsérjétek õt hárfán és cziterán;
150:4 Dicsérjétek õt dobbal és tánczczal, dicsérjétek õt hegedûkkel és fuvolával;
150:5 Dicsérjétek õt hangos czimbalommal, dicsérjétek õt harsogó czimbalommal.
150:6 Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!